FŰSZEREK

Erről a témáról órákat és ódákat tudnék zengeni. Minden esetre, aki ismer, tudja, hogy bármikor le lehet venni engem a lábamról fűszerekkel. Aki az utazásáról szeretne nekem szuvenirt hozni, a legnagyobb boldogságot egy, általam még nem ismert fűszerrel tud okozni. (hááát most akkor bevallom: a hűtőmágnes nem az én világom...)

A fűszer jó. 

Némelyik segíti az emésztést, mások fertőtlenítenek vagy szineznek és nem utolsó sorban az ételekből fantasztikus karaktereket tud kihozni egy-egy jól eltalált ízarzenál. A fűszerrel való helyes bánásmód egy művészet. Respect.

Semmitől nem támad jobban kedvem sírni, mint a levesporok és az ételízesítők rideg magyar valóságától. Egyhangú, felturbózott és leginkább sós műanyagzacskóra emlékeztető egyedízt garantál minden ételnek ez a gyorsélet mellékterméke. Főként a leveseken üt át ez a jellegzetes maggíz (bocsánat a terméknév használatáért, nyilván nemcsak ők...) Sok egészségre pozitív hatása sincs, legfeljebb egyenbüfit okoz minden megkínzott, magyar gyomornak. Na ezek miatt tagadom meg, hogy valaha is húslevesnek vagy erőlevesnek erőszakolt leveseket egyek étkezdékben. Csak házit, szigorúan. Aminek van köze élő zöldségekhez és fűszerekhez. No ez mondjuk a dolgos és pörgő hétköznapokban majdnem "mission impossible". Ha igényes vagy, elvesztél kábé.

Jelenleg 68 féle fűszert (köztük persze néhány fűszerkeveréket) számolta ma össze minikonyhámban. Ne utáljatok azért, mert volt rá időm, kényszerszabadságon vagyok...

Íme egy részlet:

Ami a lényeg, szinte  missziónak érzem hírdetni a fűszerek jelentőségét és noszogatni használatukat. Biztosan vannak, akik nem értik, miről beszélek most, hogy mi lenne a baj a gyorslevesekkel és a porból készült pörköltekkel (bár feltételezem, azok nemigen olvasgatják a blogomat), de még bízok benne, hogy le lehet szokni az ízfokozók testidegen illúziójáról is és rátalálni aa valódi ízekre.

Aki rendszeresen figyelemmel követi a receptjeimet tudja, hogy felhasználásukban is igyekszem segítséget nyújtani. Vannak általánosnak tekinthetőbb szabályok, pl: zöldfűszert a főzés végefelé tesszük az ételbe, nem főzzük trutyivá; vannak olyanok, mint a mustármag, hogy ki kell pattogtatni, mielőtt felhasználjuk (Indiában tanultam meg), szóval rendkívül sokszínűek és változatosak, akárcsak felhasználásuk. Persze sokmindent még én sem tudok, folyamatosan tanulok.

És akkor még a gyógynövényekről szót sem ejtettem... levendula, pitypang, medvehagyma... No, majd egy másik alkalommal.

Kedves Olvasók, csak bíztatni tudlak benneteket a fűszerpolcotok bővítésére és arra, hogy hajrá, tüntessük el az ételízesítők ízgyilkos és primitív világát és cseréljük vissza valódi ízekre ételeinket!!! :) Ki tart velem?