2009. június 29.

SAJTOS PUFFANCS


Az az igazság, hogy én még csak most tanulom a fotózás rejtelmeit (lelkes amatőrök vagyunk) és hát a nem túl napfényes lakásomban elég nehéz egy olyan szegletet találni, ahol megfelelőek a fények (így fotóműterem híján), de azt hiszem, ezek a képek egészen jól sikerültek!!! Az igazsághoz ugyan az is hozzátartozik, hogy ezt az adag pufit vendégségben készítettem és ott is lett lefotózva. Ami tény, a képek láttán azonnal beindul nálam a feltétlen reflex és a nyálelválasztás, a számban érzem az ízét a puffancsnak.

Hozzávalók:

2,5 dl víz
1 kk só
10 dkg (laktózmentes) margarin
15 dkg finomliszt (tudod, nem túl reform így, de sajnos a puffancs nagyon érzékeny az állagára, így ha más lisztből készül, könnyen összeesik)
3 tojás
14 dkg reszelt sajt



Speciális konyhai eszköz (már ha annak nevezhető): krumplinyomó

Elkészítés:
Forrald fel a vizet és szórd bele a sót. A margarint olvaszd fel benne, majd ha teljesen folyékony lett, vedd le a tűzről és keverd bele a lisztet fakanállal. Az eldolgozás a legfontosabb, így egészen addig keverd, amit a massza el nem válik az edény falától és teljesen egyenletes nem lesz. Tedd félre, hogy langyosra kihüljön (ez is nagyon fontos, szóval türelem!!!), majd keverd bele a tojásokat. Ekkor veheted elő a krumplinyomót, azzal sokkal könnyebb szétnyomkodni. Ha ezt is szépen eldolgoztad, keverd hozzá a reszelt sajtot. Kivajazott tepsibe szaggasd bele a tésztát diónyi méretűekre és előforrósított sütőben kb 30-40 percig süsd, amíg olyan aranyosan fénylő színe nem lesz, mint amit a képen látsz.

Gyakran előfordult másokkal, akik megtanulták ezt a receptet tőlünk, hogy a puffancs végül mégsem lett puffancs, csak nagy szétterülő lepénykék, ennek az alábbi okai lehetnek:
  • nem várta meg, míg langyosra kihűlt a massza
  • nem keverte el alaposan a tésztát
  • vagy nem elég forró sütőbe helyezte a puffancsokat.
Ha ezeket a játékszabályokat betartod, nagyon fincsi és imádnivaló finomságokat kapsz!

2009. június 28.

MISMÁS/MИШМАШ (bolgár)

A már emlegetett, híres bolgár omlettek egyike, némi változtatással: az eredeti recept szerint nem töltik meg a "mismás"-sal a cukkinit. Mostanában teljesen rákattantam a töltött zöldségekre, valahogy nyáron jobban csúszik, mint a rakott, ezért jutott eszembe ez a módosítás.


Vicces ennek a kajának a neve, valójában értéktelent, szedettvedett-et jelent. Onnan ragadhatott az ételre is, hogy mindenféle idényzöldséget, ami volt kéznél, belevagdostak egy serpenyőbe, maradt otthon egy kis feta, vagy egy túrószerű fehér sajt (ők így hívják, de sajna már nem emlékszem a pontos bolgár nevére, talán sziréné: laktózérzékenyeknek nem ajánlott!!!) olivabogyó vagy főttkrumpli, azt is rádobták és ráütötték a tojást. Ez a módszer azóta sem változott sokat. (Juj, én legutóbb még anya hihetetlenül növő aloe verájából is szeltem bele!)


Létezik a bolgár konyhában egy un. mismás leves is, hasonló összetétellel, semmi extrát nem találtam benne, így a blogra való felkerülés tekintetében az alapmismás mellett döntöttem. Íme:

Hozzávalók :



4 tojás
1 paradicsom
fél paprika
25 dkg feta sajt (laktózérzékenyek helyettesítsék kecskesajttal, kecskeordával)
1 hagyma
1 padlizsán
1-1 zöld és sárga cukkini
ha elég bátor vagy: két aloe vera szár, meghámozva
2 ek olaj, de lehet folyamatosan adagolni, ha kell
2 tk cukor
1 tk só
2 késhegynyi fehér bors
8 levélke friss rozmaring

Elkészítés:
Először kezd a megtölteni szánt cukkinik megmosásával, félbe vágásával és a belsejük kikanalazásával.

A cukor kivételével a fűszereket piritsd meg az olajon a serpenyőben majd dobd hozzá a felaprított hagymát és kevergetve várd meg, míg aranysárgára változik. Ezután jön az apróra vágott paprika, 5 percig pirítsd, add hozzá a felkockázott cukkinit, a megtömni szánt cukkiniből kikanalazott belsejét, a padlizsánt és süsd őket kb 15 percig és most szórd rá a cukrot. Ez azért kell, mert szerintem a sült paprikának keserű az íze (én utálom) és rájöttem, hogy így teljesen ehető lesz. A lecsót is ezért nem ettem meg soha. Majd add hozzá a felkockázott paradicsomot és még kb. 10 percig süsd. Ekkor felteheted főni enyhén sós vízben az előzőleg félbe vágott és kibelezett cukkiniket.




Ha már a zöldségek mind megadták magukat és puhák, add hozzá a kockára vágott fetasajtot és a jó alaposan, szinte habosra vert tojásokat. Finoman süsd át az egészet, amíg a tojás is elkészült és töltsd bele a megfőzött cukkinitestekbe.





Egyébként a bolgároknál a legnagyobb becsben tartott étel a bárány, amit rengetegféle módon elkészítenek, amúgy ennek is vicces a neve: Agneskonak hívják.

Ami még említésre méltó talán, hogy a kávét törökösen isszák (nem csoda, hiszen Törökország szomszéd), és kis réz un. dzsezvaban főzik. Nekem ízlett!


Azt hiszem, ennyi elég is Bulgáriáról.

TARATOR/ТAPATOP (bolgár)

Akkor íme a beígért bulgár hideg leves. Persze ha vega, nem lehet még tejmentes is (az már túl bonyolult lenne, ugye... és hát azért ekkora elvárást), így aki tejcukor érzékeny, használjon mindenképp laktózmentes joghurtot!

Hozzávalók :

1 nagy kovászos uborka
fél-egy gerezd fokhagyma
fél teáskanál só
1 marék dió
7 ek kovászos uborkalé
2 tk dióvaj (lsd korábban)
két bögre joghurt (laktózmentes)
2 tk citromlé
1 bögre hideg víz
friss kapor
2 szelet pirított vagy száraz kenyérféle

Speciális konyhai eszköz: aprító

Elkészítés:

Aprítsd össze a következőket: fokhagyma, dióvaj, kenyér és tedd félre őket.

A többi hozzávalót tedd bele egy tálba: nevezetesen a joghurtot, az apróra kockázott koviubit, a citromlét, a vizet, majd keverd őket alaposan össze. Add hozzá az összeaprítottakat és tedd be a hűtőbe, végül elfogyasztás előtt szórd meg kaporral és díszítésenek adhatsz hozzá diót is.

Ő lenne itt a mi csodaszép házi diónk!




DIÓVAJ

Legújabb ötletem konyha terén, hogy mivel egy hatalmas diófa áll a kertünkben és minden évben roskadásig terem nagy és finom dióval, hogy valami nagyon egészségeset és finomat készítsek belőle, ami ráadásul jól eltartható.

TIPP: a diót meghámozva zacskóban remekül el lehet tartani a mélyhűtőben. Amikor tudjuk, hogy szeretnénk felhasználni pl: süti tetejére, vagy bármi másra, előző nap csak ki kell venni a mélyhűtőből és másnap friss dióval dolgozhatunk.

Nagyon szerettem volna dióolajat készíteni, ez volt az alapötlet, de hamar be kellett látnom, hogy ez nyilván nem egy egyszerű konyhai eszközökkel előállítható dolog, így arra gondoltam, mivel szeretem az amerikaiak által annyira közkedvelt mogyoróvajat (peanut butter), mi lenne, ha én ugyanezt dióból készíteném el. Jött az ötlet, el is indult a tesztelés, majd kóstolás. Az eredmény kettőből kettő, azaz teljes siker.




A recept az alábbi:

Hozzávalók:

dió, amennyi belefér az aprítódba
oliva, dió vagy mandula olaj, max 2 ek.
csipet só
csipet cukor
egyéb fűszerek: én speciel fahéjat (1 tk) és kurkumát (2 késhegynyi) használtam a legutóbbi adaghoz, de engedd el nyugodtan a fantáziád, annyi minden szóba jöhet

Speciális konyhai eszköz: aprító

Elkészítés:

Az aprítóba tégy annyi diót, amit kényelmesen fel tud darabolni. Egészen finomra aprítsd és ha már egyenletes, adj hozzá fél ek olajat. Keverd össze a géppel, sózd és cukrozd, majd add hozzá a fahéjat és a kurkumát és keverj rajta még egyet. Amennyiben kenhető, de még nem túl olajos az állaga, akkor kész is vagy. Csak kósold meg és ízesítsd még, ha kell. Pirítósra, sütikbe vagy az alábbi bolgár Tarator levesbe kítűnő!
Tartsd hűtőben, mert amúgy hamar megavasodik, és akkor már egészségtelen.

2009. június 24.

BULGÁRIA

Egyik legutóbbi utazásom "termései" következnek.


A Burgas szülőhazája.
Kiváncsian vártam találkozásomat ezzel a számomra még ismeretlen országgal. Hallottam már ezt is, azt is, de meg kellett magamnak is tapasztalni.


Nem szeretnék általánosítani és nem szívesen véleményezek, de be kell vallanom, nagy csalódás ért. Nagyjából olyan érzésem volt ott, mint a Balatonon a nyolcvanas években, amikor minden színvonaltalan és ízléstelen cucc eladó volt horribilis áron, a reklámok siralmasan gyengék, a sz*rból is várat építettek és amit ettünk, az mind műanyag volt, tele vegyszerekkel. Bár én egy átlagos kisebb városban voltam Bulgáriában, Silistraban, de megdöbbentő volt, ahogy láttam a panelházak erkélyein felhalmozott tűzifát, a boltok választékát, ahol a polcokon található, gyakorlatilag szinte egyedüli külföldi és magasan a legjobb minőségű áru magyar termék volt.


Mellesleg még soha nem voltam ennyire bizonytalan a közbiztonságot illetően sem. Sajnos a tengerpartra nem jutottam el, szívesen megtapasztaltam volna az ottani életet, ételeket, hátha jobb hírrel tudnék szolgálni az oda nyaralni vágyóknak. A kiszolgálás az éttermekben viszont kifogástalan volt. A pincérek és a szakácsok készségesek és annak ellenére, hogy az étlap többnyire ciril betűkkel készül, nagyon segítőkészek voltak. Szerencsére én tudok valamennyit oroszul, így egy bolgár szótár segítségével egész jól elboldogultam, legalábbis annyit mindig sikerült megtudnom az adott ételről, hogy van-e benne tej és hús.
Ja, a bor jó!!! Én ezt a fajtát kóstoltam többek közt, majdnem azt mondhatom, hogy Tokai Aszu vörösben. (ami nálam nagy szó, mert bor szempontjából erősen haza húz a szivem)


Jónéhány svindlis arc mellett, akik számára még a fix árak is alku tárgyát képezték, azonban sikerült összebarátkozni néhány nagyon kedves emberrel, fiatalokkal, akik megmutatták nekem a bolgár konyha számomra is befogadható oldalát.
A balkánon tudva levő, hogy javarészt húst esznek, országa válogatja milyen körettel. Így mindig kíváncsian várom, milyen lehetőségek jelentkeznek húsmentes és tejmentes ételekre. Hát itt sem sok, mondanom sem kell, néhány kivétellel szinte minden nap ehettem valamilyen omlettet és kábé ennyi. Ugyanis a salátákba is sikerült egy kis rafináltsággal mindig valahogyan húst csempészni, ha másképp nem, akkor sonka formájában. Amúgy sok étel eléggé hasonló a görök konyhához. De az omlettek szerencsére tényleg nagyon finomak voltak. Bár az alapanyagok gyanúsan íztelenek és műek, itthon elkészítve csodálatos ízeket lehet kicsalni belőlük. Bár szerintem ez annak volt köszönhető, hogy a bolgár konyha rengeteg zöldséget és salátát használ, én kora tavasszal voltam kint, amikor még nincs szezonja ezeknek, így valami melegházi vagy import műanyagokat kénytelenek használni. Próbálkoztam halételekkel is, amik állítólag a tengerparti városokban jók, hát itt sajnos azt kell, hogy mondjam, a szakács nem remekelt.
A bolgár konyha számomra is élvezhető részeiből az alábbiakban két szép példa. Javaslom kipróbálásra.

De még mielőtt belevágnék a bolgár konyha remekeibe, egy rövid kitérőt tennék itthon.

2009. június 23.

KESUDIÓS UBORKAKRÉMLEVES

No, nem kell azért megijedni, nem olyan nehéz elkészíteni, mint ahogyan a címéből gondolná az ember.


Hozzávalók :

1 kígyóubi
1 liter víz
2 csipet só (de lehet több is, ízlés szerint, de figyelj arra, hogy ha sózott kesudiót teszel bele, inkább kevesebbel kezd a sózást, majd később pótolhatod, ha mégis kellene még bele)
1 csapott mk őrölt rozmaring
30 szem koriandermag, összezúzva mozsárban
3 gerezd fokhagyma, egészben vagy felszelve, mindegy

Speciális eszköz: turmixgép vagy botmixer

1 ek olaj
70 dkg kesudió
1 csipet cukor
1 dl joghurt (laktózmentes)

Elkészítés:

Az uborkát mosd meg és hámozd meg, ha epebántalmaid vannak neked vagy bármelyik vendégednek, csak a színében mutatkozik a különbség. Szeleteld fel kb háromcentis szeletekre és a vízzel, fűszerekkel, fokhagymával tedd fel főni kb. 15 percre. Ha megpuhult az ubi, tedd félre, hadd hüljön egy kicsit, hogy könnyebb legyen leturmixolni.

Az olajba süsd meg pirosra a nagyjából összetört kesudiót, majd öntsd rá a jogurtot és tedd bele a cukrot. Amennyiben pörkölt-sózott kesudiót vettél, a pirítási fázist hagyd ki és ügyelj arra, hogy a levesbe ne túlozd el a sót, mert a végén elsózhatod.

A két maszlagot most önts egybe a mixerbe és pépesítsd.

Kész. Szép zöld, és nagyon finom az uborka így megfőzve (én sütve is szeretem).

2009. június 20.

EREDETI SACHER TORTA (osztrák)



Az abszolút kedvenc. Nem mindenhol olyan jó, mint Bécsben a Sacher cukrászdában, de azért itthon is jól el tudják készíteni a cukrászok néhány helyen. Ezekre a helyekre mindig visszamegyek.

Mindenképpen szerettem volna megtanulni az elkészítését, főként mert imádom és mert egy olyan kedves emlékem fűződik hozzá: a legjobb barátnőmmel és egy igen prominens amerikai barátunkkal látogattunk el a fent említett cukrászdába eredeti Sacher tortát enni. Csodálatos kirándulás volt! És a torta... egyszerűen fenséges! Ugye, Nóri?


Számos próbálkozás után az eddigi legjobb:

Hozzávalók:

6 darab tojás
10 dkg puha sütő margarin (pl Liga, az laktózmentes)
18 dkg étcsoki
1 csomag vaniliás cukor
baracklekvár
16 dkg finomliszt
16 dkg kristály cukor

Mázhoz:

12 dkg porcukor
2 ek. víz
10 dkg étcsoki

némi vaj a tortaforma kikenéséhez
sütőpapír

Speciális eszközök:

Egy borotvaéles lapos kés, lehetőleg a múlt század elejéről (legalábbis én még mindig a nagymamámét használom) a torta elvágásához és a lekvárkenéshez


Elkészítés:

10 dkg kristálycukrot 10 dkg vajjal keverd habosra és add hozzá a gőz felett felolvasztott 18 deka étcsokit. Amikor eldolgoztad, add hozzá a tojások sárgáját. Külön tálban a tojások fehérjét 6 dkg cukorral verd kemény habbá és keverd nagyon óvatosan az előbb elkészített masszához. Add hozzá a lisztet és a vaniliás cukrot és továbbra is óvatosan kevergesd.

Kivajazott, sütőpapírral kibélelt tortaformában 150 fokon süsd készre a tortát (50 perc). Ne rémülj meg, ha nem kel meg gyorsan, hiszen nincs benne sütőpor vagy élesztő, de a végén pont olyan lesz, amilyennek lennie kell.

Hűtsd ki és vágd ketté vízszintesen nagyjából közép tájon és kend meg baracklekvárral.

Készítsd el a csokimázat az alábbiak szerint:

12 dkg porcukrot keverd el 2 ek. vízzel és kezd el hevíteni. Ha forró, add hozzá a 10 dkg olvasztott csokit és kend rá a kész tortára.


Tipp: Ha menet közben hepe-hupás lesz a csoki rajta, nem baj, mert van egy trükk: forró vízbe mártsd bele a lapos kést, amivel eddig is kented a mázat és újra formálható lesz a már megdermedt csoki. Eltartott egy ideig, míg ezt kikisérleteztük...




És ami a legdurvább, a párommal egy kirándulásból hazafelé éhesen-fáradtan-csüggedten betértünk egy nagyon hívogató, izlésesen modern étterembe, nem messze Budától, ami töküres volt. Bár általában nem szeretek olyan helyre menni enni, ahol nincsenek sokan, most győzött az éhség, így közös megegyezéssel megkockáztattuk a vacsit. Nem kellett csalódnunk. A zene jó volt, a kiszolgálás tökéletes és a kaja... hát ha még lehet fokozni!!! Bár nem volt nagy adag, viszont gusztusosan tálalt és nagyon ott voltak az ízek. Desszertként muszáj volt megkostolnom a Sachert, és legnagyobb meglepetésemre, mentalevéllel és idénycseresznyével tálalták. Azt az ízarzenált nem tudtam elfelejteni, igy ha tehetem és most szezonja van, mindig cseresznyével és mentával eszem. Legutóbb házi cseresznyelekvárt melegítettem fel és abba dobtam friss mentaleveleket, egy percig kevergettem, abba mártogattam a tortát. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra!