2010. október 25.

KOREA ÉS ÉTELEI

Pár éve pont ilyentájban jártam Dél-Koreában. 



Számomra az a hely egy meseország. No, nem olyan értelemben, mint Magyarország, hogy bármi megtörténhet, hanem ténylegesen elkápráztatott a szépségével, színeivel és nem utolsó sorban az ételeivel. Az egyik legegészségesebbnek érzem a kóreai konyhát: csak ettem, ettem és nem, hogy nem híztam, de még fogytam is napi két meleg étel mellett!!!

Az emberek elég zárkózottak, főként a lányok, annak ellenére, hogy a világon itt hordják a legrövidebb miniszoknyákat. :-D
Aki házas, az már teljesen tabunak számít; írtó jót mosolyogtam, hogy szinte minden koreai nyelvkönyv első leckéjének első olvasmányában, ha nem is az első, de a második kérdés, amit megtanítanak a "hogy hívnak?" után, hogy "házas vagy-e?".  Mert itt dől el, merre indul tovább a beszélgetés fonala.  
Egyébként kedvesek, de nagyon félénkek, így az a kevés, aki beszél egyáltalán angolul, az sem meri használni. Nagyon fontos a hierarchia betartása a hétköznapokban is: aki idősebb, csak az kezdeményezhet ismerkedést, és az élet minden szintjén kijár neki a tisztelet. Teljesen más az élethez való hozzáállásuk (pl egyáltalán nincs szociális háló, azaz "herevere"), nem beszélve a munkamorálról (iskolába és dolgozni is hétfőtől szombatig járnak és ha a főnöknek este 9-kor, munkaidő után még kedve szottyan egy munkahelyi vacsorára elmenni egy étterembe, akkor oda bizony menni kell, legyen bármilyen családi esemény is otthon...).  Nincs betegszabi, vagy ha két napnál többet hiányzol, már gyümölcskosárral látogat meg a vezetőség, mert náluk az már azt jelenti, hogy a halálodon vagy. Szóval elég más a helyzet arrafelé... nem mondom, hogy jobb, de más, az tény. A magán és családi élet is kissé más alapokon nyugszik náluk.

Ami az étkezést illeti, pont e miatt az életritmus  miatt, elég keveset van idejük főzni, és az étel nagyon olcsó (még a mi fizetésünkhöz képest is), így javarészt éttermekbe járnak a nap minden szakában. Az étel minősége és ízvilága egyszerűen fantasztikus! Minden mindig friss, rost és tápanyagdús, fűszeres de egyben ízletes, szóval el voltam ájulva tőle! Életem eddig legfinomabb sushiját itt ettem egy étteremben, pedig a sushi, mivel nyers tengeri állatokat tartalmaz, csak frissen jó (itthon a ki tudja hányszor mélyfagyasztott halakból nem bírom megenni). Úristen, még most is összefut a nyál a számban, ha rágondolok...

És ha ez még nem lenne elég meggyőző, hadd mondjam el azt is, hogy mivel a távolkeleten az ottlakók nagyjából 90%-a laktózérzékeny, nincs is állati eredetű tejtermék a konyhájukban, semmilyen formában. Végre nem kellett azon görcsölnöm folyton, hogy kitaláljam, vajon biztoságos-e számomra, amit elém tesznek. Egy gasztronómiai mennyországot találtam meg itt!











Mivel én nem a mennyiségi, hanem a minőségi étkezés híve vagyok, (és mint tudjuk, jóból kicsit adnak) pont nekem való adagokat szolgálnak fel, ezért végig tudtam kóstolni szinte mindent, amire kíváncsi voltam.

Itt is, (mint Amerikában a Mekiben, csak ott az "írtó egészséges" /inkább irtó, mint egészséges/ kólával) kizárólag egyszer kell kifizetned a főételt, mert minden, ami jár hozzá: tea, savanyúságok, snack-ek, minden a kicsike tányérokban, és még a köret is, akárhányszor elfogy, azonnal és ingyen pótolják. 

A teázás rendkívül fontos a mindennapjaikban. Csodálatos hagyomány és persze egészséges is, az étkezések után és közben jázminos zöldteát iszogatni, amelyet minden étteremben azonnal hoznak, amint helyetfoglalsz. Frissen illatozik a jázmin a minőségi zöldteában, folyamatosan segítve az emésztést.

Jut eszembe, McDonalds:



Jó-jó, persze voltak furcsaságok is...



de szerintem, annak ellenére, hogy ez egy állat feje, még ez is gusztusos!

A képek elárulják azt is, hogy természet ilyenkor egyszerűen hihetetlen, olyan színes, hogy ilyet még nem láttam sehol máshol. 







Imádtam ezt a helyet, sajnos csak 3 hétig lehettem ott, de mindenképp vissza szeretnék menni még legalább egyszer, tavasszal megnézni a cseresznyefák és a lótuszvirágok virágzását. Megígérem, arról is hozok majd képeket! De azt sem bánnám, ha a második alkalommal tovább nyúlna a kinttartózkodásom egy pár hétnél...


Az elkövetkező néhány bejegyzésben felteszem a kedvenc kóreai ételreceptjeimet, legalábbis azokat a gyöngyszemeket, amiket itthon is lehetőségünk van elkészíteni. Megpróbálom helyettesíteni azokat az összetevőket, amelyeket itthon nem lehet egykönnyen beszerezni, (bár ez nem mindig sikerül) de remélem így is ízleni fog neked. Persze lehet, hogy kicsit szokni kell ezt az új ízvilágot, de nekem nagyon bejött!


Jó szemezgetést!

2010. október 21.

ISLER




ISLER 15 db


Annyira jó, hogy sikerül kikísérletezni a kedvenc süteményeim finom, de mégis egészséges változatait!!! Anyával egyre több gyakorlatot szerzünk benne.
Általában az emberek már kétkedve fogadják azt, ami egészségessé lett kiáltva.  Meg is értem, unásig erről szól már minden reklám, és ki tudja, hogy valóban igaz-e, amit állítanak. Én gyanakvó vagyok, így magam tesztelem le őket.
Valójában tényleg lehet nem száraz, íztelen és kemény süteményeket is készíteni egészséges alapanyagokból. Persze számtalanszor jártam már én is úgy, hogy valami jól kinéző és reform élelmiszert kipróbáltam, hát a faforgács ahhoz képes ízletes és szaftos finomság volt.
Nem vitatom, hogy vannak dolgok, amelyekben ha kicserélünk  alap összetevőt valami másra, nem lesz olyan finom, de számos olyan süti is van, aminek még jót is tesz a csere. Ilyen például az isler. Egyébként az egyik legrégebbi kedvencem. Laktózérzékenyként gyerekkoromban nem voltam nem cukrászdába járó, kimondottan rosszul voltam a krémes és vajas sütemények gondolatától és látványától is. Az isler volt az egyetlen, amiből ha egyet-kettőt bevállaltam, még nem voltak panaszaim, így mindig kellemes emlékkel gondolok vissza rá, közel áll a szívemhez.

Visszatérve az egészséges táplálkozáshoz még annyit mondanék csak el, hogy én sem vagyok önmagam ellensége és imádok enni, ezért nem mondanék le nagyon sokmindenről. Nem ágálok a fehér liszt ellen, sózom az ételeimet és még számos olyan dolog van, amitől jó lesz egy étel. De amitől még finomabb lesz és még jót is tesz neki, azt miért ne úgy készítsem el?

A dió továbbra sem kedvencem, de ez a másik olyan süti, amiből nem hiányozhat, nélküle nem lenne az igazi; így szeretjük és kész.


TIPP: karobpor:
biotermesztésből származó karob feldolgozása során csak fizikai beavatkozás (aprítás, pörkölés, őrlés) történik, semmilyen kémiai adalékanyagot, segédanyagot vagy kezelést nem kap, ahogy a termesztés során sem alkalmaznak vegyszereket.
A karob állaga, színe, íze igen erősen hasonlít a kakaóéra, így annak helyettesítésére teljes mértékben alkalmas. Mindezen túl rengeteg előnye is ismert a kakaóval szemben:

• energiatartalma és zsírtartalma jóval alacsonyabb a kakaóénál
• szénhidráttartalma magasabb, ezért hozzáadott édesítőszert a felhasználás során nem igényel
• a karob gluténmentes, emellett alacsonyabb a fehérjetartalma is, ezért az allergiások jobban tűrik
• a karob oxálsavmentes, nem tartalmaz sem teobromint, sem koffeint
A kakaó helyettesítésén túl szélesebb körben is felhasználható, pl. jó sűrítőanyag, mely főleg a gluténmentes étrendben jelenthet változatosságot habarások, rántások készítésekor, de főtt szendvicskrémek adalékanyagaként is használhatjuk. Reggeli italként a toleránsok számára kecsketejjel és szójatejjel készítve is kiváló.

 

Hozzávalók:

5 dkg Graham liszt
5 dkg zabpehelyliszt
10 teljes kiőrlésű búzaliszt
20 dkg laktózmentes margarin
15 dkg darált dió
8 dkg fruktóz vagy porcukor
2 tojássárgája
csipet só

1 tk házi baracklekvár minden isler közepébe

Csokimázhoz:

2 ek víz
2 ek nyírfacukor
1 ek karobpor
2,5 dkg (laktózmentes) margarin
60 gr csokireszelék

Elkészítés:

Lisztet keverd össze a cukorral, a darált dióval, és a sóval, majd add hozzá a felolvasztott vajat, valalmint a tojássárgákat. Gyújd össze őket lehetőleg rövid idő alatt (minél kevesebbet érintkezzen a kézmelegeddel, a vajas tésztáknak ez a titka). Rúddá alakítsd és csavard bele fóliába, így tedd a hűtőbe, legalább két órára, de akár egy éjszakát is pihenhet így.

Ezután jól meglisztezett deszkán (én réteslisztet szoktam hozzá használni), lisztezett kézzel és sodrófával nyújtsd ki a tésztát 5mm-es vastagságúra. Ebból szaggass ki kb. 7-8 cm-es átmérőjű pogácsaszaggatóval 30 lapocskát. Folyamatosan lisztezd, ha nem akarsz teljesen beleragadni a tésztába.



Sütőpapírral béleld ki a nagy tepsit és abba helyezz el 15 korongot. Ha van lehetőséged egyszerre megsütni mindkét adagot, akkor tedd meg. Előmelegített tepsiben süsd őket 175 fokon 8 percig.

Hagyd, hogy teljesen kihűljenek.

Kend meg a fele adagot lekvárral és borítsd rá a másikat.

Készítsd el a csokimázat: forrald fel a vizet, tedd bele a cukrot és a karobport. Ha forr, add hozzá a margarint, dolgozd el, majd szórd bele a csokireszeléket és zárd is el a gázt alatta. Addig keverd, amíg teljesen homogénné nem válik.
Kicsit kavargasd, hogy elkezdjen megszilárdulni és evőkanállal kend be a korongok tetejét.


2010. október 16.

TÖK(JÓ) HÉTVÉGE SZŐLŐSKISLAKON

Az október a gesztenye hónapja... (olyan széééép, de kár, hogy nem ehető)


Ja és a gasztros rendezvényeké!!! Vagy csak most jutok el végre ilyesmikre?!




Nem véletlen a bejegyzés elnevezése. Az elmúlt hétvégén ugyanis a kis, Balatonhoz közeli falu csendes hétköznapjai után egyszercsak nyüzsgő hangyabollyá avanzsált Szőlőskislak. És mindez a TÖKnek köszönhető. Ugyanis már régóta hagyományként rendezik meg minden évben ilyenkor a Tökfesztivált,
ahol mindenféle tökből, mindenfélét készítettek: szóvicceket, töklottót, természetesen ételeket és díszeket. Az utóbbi kettőt pedig egy zsűri pontozta. Bárki részt vehetett a versenyen korra, nemre és hovatartozásra tekintet nélkül.





Állítólag korábban szinte minden ház udvarában tettek ki faragott tököket, most alig találtunk olyan portát, ahol lett volna, sajnos, pedig kitartóan végigjártuk a főutcát tökök után kutatva.




No, de én nem is ezért mentem oda, így ezerrel belevetettem magam az ízek világába, már amibe még lehetett, ugyanis sajnos mire délután odaértünk, már igencsak megfogyatkozott az ételek száma. Kicsit furcsálom, ugyanis pont estére szokott szüksége kerekedni az alkoholt nagyobb mennyiségben fogyasztóknak a szilárdabb táplálék, azaz az életek irányába... Eléggé sajnáltam például, hogy már elfogyott a tökös rétes, arra nagyon készültem pedig. :(


A tök szó használatára csak a fantázia szabott határt: volt például olyan konyha, ahol “tökös csajok” szolgáltak fel mosolygósan.


Nos, néhányat felsorolok a furcsábbnál furcsább fantázianevek sokaságából, a teljesség igénye nélkül:

·        fogas és vaddisznósült sült tökkel töltve és kaporszósszal
·        töktorta
·        tök “bólé”
·        rántott-töltött töktokány
·        sütőtökös-mézes csoda pikáns mártással
·        tökös lángos

·        tökgolyók
·        tökös legyező

·        tök juice
·        gyertök-esztök leves
·        tökös tölcsér

 

A másik étel, amit sajnáltam, hogy nem marad, az a tökpörkölt volt, ugyanis teljesen húsmentes volt. A már nagyon jó hangulatban megtalált szakács beavatott a pörkölt elkészítésének rejtélyeibe is: pörköltalap tökkel.


Megkóstoltam a két első helyezett ételt is,  íme az egyik:



És a nyertesek (gratula!!!), akik szintén nem hivatásból főznek:

Hajni a töltött töktoronnyal a kezében (naggyon finom volt, saját receptjük alapján)

és

Marika néni pedig a töksodóval (Isteni sodó volt tökmaggal és dióval, valamint a sodóban sütőtökkel)

Mindketten ugyanazon a konyhán főztek, tehát mindkét érdem közös!!!


                                       



Este pedig felgyúltak a töklámpások fényei. 
És közTÖK volt a nyertes is...




  

És ez volt hát a Kislaki Ősz...


2010. október 10.

THAI KORIANDERES LEVES, ESETLEG KIRÁLYRÁKKAL




Ez a leves egy eredeti thai csoda. Aki nem eszik halféléket, egészen nyugodtan elhagyhatja belőle a rákot, semmit keveset ront az évezeti értékén. Ebben az esetben a lime levét a már kész levesbe öntsd bele.
A másik alapösszetevője ennek az ételnek a halszósz, ami a távolkeleti konyha egyik találmánya. Az én levesem nem tartalmazza annál is inkább, mert a párom most tért vissza Kínából és elmesélte nekem, hogyan is készítik, elment tőle a kedvem. 

Tejtermék pedig egyáltalán nincs benne!!! Laktózérzékenyek és tejfehérje allergiások nyugodtan fogyaszthatják.

TIPP: korianderlevél: többek között az indiai konyha egyik tipikus fűszernövénye, így némileg érhető a magyar neve: cigánypetrezselyemnek is hívják. A külleme valóban emlékeztet a petrezselyeméhez, de az íze teljesen más jellegű: rendkívül kellemes, zamatos, semmihez sem hasonlítható.
Illóolajat, fehérjét, C vitamint tartalmaz. Megköti a szervezetben a káros fémeket és az kiválasztási folyamatok segítségével eltávolítja őket onnan. Minél frisseben érdemes fogyasztani, azaz amennyiben főzöl vele, csak az utolsó pillanatban tedd bele az ételbe!

TIPP: zellerszár. Más néven halványítózeller. Nem a gumós növény szára, hanem egy másik típusa, amely gumót nem növeszt, viszont a levélnyele húsos, hosszú és lédús lesz. Javarészt sajnos csak exportból származik, itthon főként az angol zellerszárat lehet kapni. Egyébként az angolok imádják nyersen, snackként rágcsálni. Ez teljesen érthető, mert nagyon kellemes, enyhe zeller ízzel rendelkezik, lé- és rostdús. Nagyon alacsony a kalóriatartalma, így fogyózók nyugodtan használhatják.


Hozzávalók:

100 gr gomba (funghi, shiitake vagy bármilyen)
4 szál zöldhagyma
3 zellerszár
260 gr yardlong zöldbab
egy csokor citromfű
egy nagy csokor koriander
4 fokhagymagerezd
2 közepes fej vöröshagyma
4 ek olaj
120 gr sárgarépa (1 nagyobb szál)
2 liter víz
1 ek ecet (rizsborecet, de bármilyen almaecet vagy borecet is megteszi)
15 levél friss oregánó
120 dkg királyrák, lehet fagyasztott vagy friss, a lényeg, hogy meg legyen pucolva
1 citrom reszelt héjja
4 szál zöldhagyma
1 lime és a héjja
4 ek szójaszósz
120 gr üvegtészta
 





TIPP: yardlong zöldbab. A piacon, ahol vásárolni szoktunk, mindig felfedezünk valami különlegességet. Ezúttal ez a hosszú, kanyargós de nagyon zsenge zöldbab volt a meglepi. Egyből beugrott, hogy ezt a levest kell kikísérleteznem belőle, tökéletes alapanya lehet. Így is lett.
Utánanéztem milyen bab is ez, nincs is magyar neve, az angolban pedig a hosszúságáról kapta a nevét. 
Kiderült, hogy a thai konyha egyik tipikus növénye, rendkívül magas a protein tartalma, gazdag A és C vitaminban, fontos vas és magnéziumforrás. 
Könnyű vele bánni, zsenge és finom.


 
Fűszerek: amennyiben nincs thai fűszerkeveréked, az alábbiakkal házilag magadnak összeállíthatod. Őszintén szólva én sokkal jobban szeretem magam összemixelni a fűszereket, annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, mennyivel könnyebb egy már bevált keverékkel dolgozni. Valahogy mégis úgy érzem, a főzés lelkét a fűszerezés adja. És ha már én vagyok az alkotó, legyen ez is az én művem. Persze a keverékek is jók, nem utolsó sorban praktikusak és persze nem kell annyi fűszert külön-külön beszerezni, tehát általában még olcsóbbak is.

Szóval a házi thai fűszermixhez:
1 chillipaprika
vegyes bors (zöld, fehér, rózsa)
késhegynyi cayenne bors
1 tk korianderpor
2-3 babérlevél
1 tk tumerik, ha nincs: kurkuma
1 tk őrölt kömény
1 tk fahéj

Speciális konyhai eszköz: Julienne szelő
TIPP: Egy olyan konyhai szelő, ami a zöldségeket 1-2 mm vastagságú, de hosszú szálakra szeleteli le. Ügyelj rá, hogy ne legyenek mélyek a barzázdák a citrom és limehéjjakon, mert ha a fehér részt is beleszeled, attól keserű lesz.


Elkészítés:

A rákot mosd meg és öntsd rá a lime levét. Áztasd benne a főzésig.

Az egyik vöröshagymát aprítsd fel, a másikat vágd négybe.
Olajba pirítsd meg a sót, a borsot, a korianderport, a tumeriket, az apróra vágott chillit és a köményt pár percig vigyázva arra, hogy nehogy leégjenek. Add hozzá az apróra vágott vöröshagymát és a szintén aprított fokhagymát és süsd egy-két percig folyamatosan kevergetve. Szórd meg a cukorral és öntsd nyakon az ecettel, hagyd, hogy a sistergés megszünjön és ezután öntsd fel a vízzel. 4 percig főzd.
Ekkor add hozzá a citromfüvet, az oregánót. Szórd meg egy kis cayenne borssal, add hozzá a gombát egészben, a negyedelt vöröshagymát és 7 percig főzd.
A citrom és a lime héjját julienne szelővel vagdosd bele a levesbe (a normál sajtreszelő azért nem annyira jó, mert túl apró lesz). Öntsd rá a szójaszószt, add hozzá a zöldségeket és még 10 percig főzd.
Végül levestől add hozzá a rákot, a korianderlevelet, plussz 1 perc főzés kell neki. Tedd bele a legvégén a tésztát, még egy percig főzd és zárt el alatta a gázt. Fedd le és hagyd, hogy a fedő alatt a gőzben a zamatok összeérjenek és a tészta teljesen átpuhuljon.

Csodálatos zamatos leves lesz belőle: a lime és a koriander egyszerűen fantasztikus ízvilágot alkot. Frissít, átmelegít és tökéletes ízharmóniát teremt a szánkban! Mivel sem az zöldségeket, sem pedig a rákot nem főzzük így túl, rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartunk meg a levesben.


2010. október 5.

SZEGEDI PAPRIKAFESZTIVÁL


A múlt hétvégén csodálatos napsütésben eljutottam a szegedi paprikafesztivál utolsó napjára. Bár a nagy pörkölfőzésből kimaradtam (talán annyira nem is baj...), szerencsére itt nem csak a méltán híres őrölt paprikát, hanem számos más, egészséges és ízletes finomságot láthatott és kóstolhatott a nagyérdemű. Volt itt méz, bioborok, pálinka, sajtok, szlovák mézbor és még nagyon sok más.



 

Lehetett szilvalekvárt kóstolni; az egyik Nemtudom szilvalekvár volt. Nevét onnan kapta maga a szilva, hogy árusították a piacon sok-sok évvel ezelőtt. A vevőknek nagyon ízlett és szerették volna tudni a fajtáját, de az eladó csak annyit mondott: nem tudom. Így ragadt ezen a szilván a Nemtudom név. 


Volt aki a saját, biotermesztésű zöldségeiből készül házi pástétomát árusította (Kakuk Attila Apfinája):



Az egyik mézes stand előtt elég sokat időztünk, mert annyi fajta mézzel volt kint a termelő, hogy alig hittem a szememnek (és aztán az ízellőbimbóimnak is). Szepesi Ferenc, a nevéről elnevezett méhészet tulajdonosa és fia végigkóstoltatták velünk a finomabbnál finomabb és különlegesebb ízesítésű mézeket. Volt itt kakaós, áfonyás, fenyő, selyem, napraforgó, tökmag, cimetes (fahéjas), diabetikus és még sorolhatnám mennyi fajta. Természetesen a hagyományos mézek sem hiányozhattak a repertoárból: az akác és a hársméz a valódi, régi ízeket idézte. Propolis is kapható náluk.
Bár a keverés titkát a család őrzi, mégis megtudhattunk, hogy mennyire fontos az alapméz állagának megfelelő kiválasztása a különböző ízű mézek esetében; például a mákméz, amely mellesleg az izületi bántalmakra nagyon jó hatással van, kellemesen krémes állagát is ennek a gondos kiválasztásnak köszönheti: az alapmézet ilyenkor egy krémesebb állagú mézzel oltják. 


Megérdeklődtem, hogy mennyire felügyelik a mézkészítést Magyarországon, hiszen manapság annyi elszomorító hamisításról hallani. Szepesi úr megnyugtatott, hogy a mézkészítést és különösen a biomézkészítést rendkívül szigorúan ellenőrzik, de még a méheket is. Tehát továbbra is érdemes hazai, ellenőrzött mézet vásárolni!


Másik abszolút kedvencem a kimeríthetetlen sajttéma. Laktózérzékenyként nagyon nem mindegy milyen összetételű és minőségű sajtot eszek, ha jól sejtem, vagyunk ezzel még egy páran így. 


Imádom őket kóstolgatni, sokszor sajnos ez a legtöbb, amit tehetek az érzékenység miatt. Most is volt erre lehetőség, és ráadásul osztrák (juhééé! Imádom őket!!!) tehén és juhsajtok néhány fajtáját csipegethettük: nagyon gusztusos és szagos volt a másfél évig érlelt csuhász és medvecsalogató sajt, de volt itt füstölt juhsajt, natúr juhsajt, melyet az osztrák szerzetesek készítenek. Kapható volt borsajt, amit a sólé helyett borban, fahordóban érlelnek, innen kapta a nevét.



Végül, de nem utolsó sorban házi, helyben nyújtott rétest is vásárolhatot, aki megéhezett.


Összességében nagyon hangulatos és színvonalas rendezvénynek lehettünk tanui Szegeden ebben az idén talán utolsó, verőfényes napsütötte vasárnapon. 


Nagyon díjazom azokat a vásárokat, ahol őstermelők árulják saját portékáikat, és ahol helyben meg is lehet kóstolni őket. Tőlük lehet a legtöbbet megtudni a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyeztéről, a szabályozásokról és az élelmiszergyártási eljárások mikéntjéről. És ha szerencsés az ember, akár nagyon jó, házi recepteket is kaphat útravalónak az árusoktól. Számomra sokkal szimpatikusabban ezek a családi vállalkozások, mint a külföldről behozott, vagy nagyüzemben gyártott növények, élemiszerek. 
Persze manapság egyre nehezebb megtalálni ezeket a termelőket és termékeiket, ráadásul a multik áraival nem is igen tudnak versenyezni, mégis úgy gondolom, hogy aki teheti, és akit foglalkoztat a téma, megtalálja a megbízható forrásokat. Ilyen rendezvényeket nyílik kiváló lehetőség ezeket az eladókat megismerni és áruikat beszerezni.