Mielőtt elkezdeném feltenni a recepteket, fontosnak tartom az alábbi információkat közzétenni.

Amennyiben laktózérzékeny vagy, hasznos lehet számodra ennek a bejegyzésnek az elolvasása.

Amennyiben nem vagy az, érdekességképpen te is elolvashatod az itt leírt új és fontos információkat. Ha mégsem teszed, akkor csak szemezgess bátran a hamarosan felkerülő receptek közt.

Amikor sokéves kellemetlenségek után rájöttem magamtól, mi a baj, nem találtam semmiféle használható szakácskönyvet, ami a segítségemre lett volna a hétköznapjaimban.

Mivel anyu és jómagam is imádunk főzni, egyértelmű megoldásnak mutatkozott az otthoni ételkészítés a tejcukor problémámra. Így született meg a 139 kipróbált receptből álló szakácskönyvem "Enni, vagy nem enni?" címmel, melyet anyuval, dietetikus ajánlásával és állandó ellenőrzése mellett, Bárdos György úr lektorálásában (Laktóz Érzékenyek Társasága) készítettem el és adtam ki, hogy sorstársaim és az ő hozzátartozóik már jobb helyzetben lehessenek, mint én voltam. Majd ezért íródott ez a blog is.

A blog viszont lehetőséget ad arra, amire a könyv nem: nem kell már „kiszorítani” azokat az olvasókat, akik nem érintettek. A receptek egyébként tényleg jók (mások elmondása alapján merek így nyilatkozni), az általuk elkészített ételek valóban finomak és semmilyen "mellékízük" nincs (gondolok itt a diabetikus készítményekből összeállított ételekre, stb). Aki fogyaszthat tehéntejet, sokkal egyszerűbb dolga van, hiszen "normál" tejből elkészíteni ugyanazt a kaját sokkal egyszerűbb, könnyebben beszerezhető és olcsóbb, mint méregdrága laktózmentes tejből, ugye?

Felnőtt korba lépvén sokat foglalkoztam és foglalkozok a mai napig „betegségemmel”, amelyről mára teljesen átalakultak nézeteim. Több kutatási eredmény ismeretében és a józan logika elveire alapozva úgy vélem, szó sincs betegségről, sokkal inkább egy természetes, emberi szervezetben zajló folyamatról, mely a világ különböző tájain élő embereket ugyanúgy érinti, és amelyhez mind-mind másképp alkalmazkodtak és alkalmazkodnak a mai napig.
De nem kell „messzire” mennünk, hogy lássuk: például az ősi múltú Kína konyhája egyáltalán nem alkalmaz állati eredetű tejtermékeket, talán nem véletlenül.
Mivel jómagam is sokat utaztam külföldre, ahol szintén állandóan ügyelnem kellett a tejcukor-kérdésre, szerencsére azt tapasztaltam, hogy a legtöbb országban a hazainál jóval kedvezőbb helyzetben vannak sorstársaim, de nem csak ők, hanem étel allergiákban szenvedő, illetve cukorbeteg, és egyéb, hasonló gondokkal küzdő emberek. Nagyon kedvező feltételekkel találkoztam, többek között például Finnországban, Dániában, Hollandiában, Kanadában, Ausztriában és Németországban, ahol a vendéglátók rugalmasan kezelték a szituációt, gondosan ügyelve arra, hogy ne legyenek panaszaim. Így jutottam hozzá a hazai ételek mellett, a különleges, más országokból származó receptjeimhez, melyeket, amennyire lehetett, a magyar konyhában és boltokban is elérhető hozzávalókhoz módosítottam.

Persze nap, mint nap főzni magunknak vagy családtagjainknak meglehetősen fárasztó is lehet a hétköznapok rohanásában, még akkor is, ha imádunk a konyhában sürgölődni.
A laktózérzékenyeknek viszont a közétkeztetés rejt némi veszélyeket magában, hiszen nemcsak az egyértelműen tejtartalmú ételekben található meg a laktóz, hanem sajnos vannak az úgynevezett rejtett laktóztartalmú ételek, melyekről nem is feltételeznénk, hogy tejcukrot tartalmaznak. A másik nagyon fontos napi probléma, hogy hordozóanyagként a gyógyszerek nagy részébe is tesznek laktózt. Ezekre a kiemelt jelentőségű témákra később majd sokkal részletesebben is kitérek.