Közkívánatra, felteszem ezt a receptet.
A fényképezőnk sajna már két hete a szervizben van, így a képet kénytelen leszek később mellékelni.
Franciaországban, helyesebben Párizsban eddig kétszer jártam. Ami igazán emlékezetes volt számomra a szokásos turista látványosságok mellett, életemben először ettem ott csigát és egy csodás sanzon-bárban jártam. Mindkettőt javaslom kipróbálásra!
Ami gáz, az a szállások minősége, az oly jól ismert francia arrogancia (amit megúszhatunk talán, némileg, ha kicsit beszéljük a nyelvet), de a konyha... Az nagyon jó és a boraik is, de ez már elég közhely. Amit csodálok benne, hogy olyan dolgokból is ételt készítettek és készítenek a mai napig, amikre mi álmunkban sem gondolnánk, valószínűleg a leleményességüket a háború alatti éhezés alatt fejlesztették művészire vagy a kíváncsiságuk motiválta őket? Nem tudom. Gondolok itt a fent említett csigára, a hagymalevesre. Elég olcsó alapanyagok, nemde?
Hosszasan lehetne itt taglalni és nagyon sokmindent lehetne említeni a francia konyhával kapcsolatban, a mártásokat, a sajtokat, a kitűnő minőségű alapanyagokat, a tálalás művészetét, stb.
A fűszereket módjával de nagyon harmonikusan használják, többnyire még zölden. Naggyon pozitív!
Ami még erős pirospontot érdemel az az, hogy számos levest készítenek és esznek, sok más ország konyháival szemben. A leves nagyon egészséges, tápláló, óriási szüksége van a gyomornak és a bélnek rá. Ehhez képest jó sokszor megfelejtkezünk róla, mintha egy gasztronómiai mostohagyermek volna szegény.
Hozzávalók: ☻☻☻☻
2 kisebb vöröshagyma
2 csapott ek liszt
másfél ek vaj (laktózmentes) vagy pálmazsír
fél dl fehérbor
só, fehérbors, rozmaring (lehetőleg friss)
1 liter víz
Tálaláshoz:
4 szelet kenyér pirítva, reszelt sajttal ráolvasztva
Vagy a kedvencem: cipóban!!! Ekkor ügyelni kell a cipó megfelelő kiválasztására: fontos, hogy elég mély legyen, kb 8-10 cm mély és nagyjából 15-20 cm átmérőjű. Le kell vágnod először a tetejét, kis sapkaként. Ki kell belezni elegendő falvastagságot hagyva a leves áztató hatásának, majd egy kicsit megpirítani. Ebbe kell beleszedni a levest és a sapkával lefedni. Szórhatsz bele reszelt sajtot is.
Elkészítés:
Olvaszd fel a vajat és párold üvegesre a hagymát. Majd szórd meg liszttel (ez elhagyható) és öntsd fel a vízzel. Alaposan fűszerezd meg és főzd puhára a hagymát (kb 20 perc). Mielőtt elzárod a gázt a leves alatt, öntsd hozzá a bort és fél percig forrald, majd tálald a buciban, vagy a pirítóssal.
.
.
.
És végre van újra gép, íme az ígért fotó:
A fényképezőnk sajna már két hete a szervizben van, így a képet kénytelen leszek később mellékelni.
Franciaországban, helyesebben Párizsban eddig kétszer jártam. Ami igazán emlékezetes volt számomra a szokásos turista látványosságok mellett, életemben először ettem ott csigát és egy csodás sanzon-bárban jártam. Mindkettőt javaslom kipróbálásra!
Ami gáz, az a szállások minősége, az oly jól ismert francia arrogancia (amit megúszhatunk talán, némileg, ha kicsit beszéljük a nyelvet), de a konyha... Az nagyon jó és a boraik is, de ez már elég közhely. Amit csodálok benne, hogy olyan dolgokból is ételt készítettek és készítenek a mai napig, amikre mi álmunkban sem gondolnánk, valószínűleg a leleményességüket a háború alatti éhezés alatt fejlesztették művészire vagy a kíváncsiságuk motiválta őket? Nem tudom. Gondolok itt a fent említett csigára, a hagymalevesre. Elég olcsó alapanyagok, nemde?
Hosszasan lehetne itt taglalni és nagyon sokmindent lehetne említeni a francia konyhával kapcsolatban, a mártásokat, a sajtokat, a kitűnő minőségű alapanyagokat, a tálalás művészetét, stb.
A fűszereket módjával de nagyon harmonikusan használják, többnyire még zölden. Naggyon pozitív!
Ami még erős pirospontot érdemel az az, hogy számos levest készítenek és esznek, sok más ország konyháival szemben. A leves nagyon egészséges, tápláló, óriási szüksége van a gyomornak és a bélnek rá. Ehhez képest jó sokszor megfelejtkezünk róla, mintha egy gasztronómiai mostohagyermek volna szegény.
Hozzávalók: ☻☻☻☻
2 kisebb vöröshagyma
2 csapott ek liszt
másfél ek vaj (laktózmentes) vagy pálmazsír
fél dl fehérbor
só, fehérbors, rozmaring (lehetőleg friss)
1 liter víz
Tálaláshoz:
4 szelet kenyér pirítva, reszelt sajttal ráolvasztva
Vagy a kedvencem: cipóban!!! Ekkor ügyelni kell a cipó megfelelő kiválasztására: fontos, hogy elég mély legyen, kb 8-10 cm mély és nagyjából 15-20 cm átmérőjű. Le kell vágnod először a tetejét, kis sapkaként. Ki kell belezni elegendő falvastagságot hagyva a leves áztató hatásának, majd egy kicsit megpirítani. Ebbe kell beleszedni a levest és a sapkával lefedni. Szórhatsz bele reszelt sajtot is.
Elkészítés:
Olvaszd fel a vajat és párold üvegesre a hagymát. Majd szórd meg liszttel (ez elhagyható) és öntsd fel a vízzel. Alaposan fűszerezd meg és főzd puhára a hagymát (kb 20 perc). Mielőtt elzárod a gázt a leves alatt, öntsd hozzá a bort és fél percig forrald, majd tálald a buciban, vagy a pirítóssal.
.
.
.
És végre van újra gép, íme az ígért fotó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése