Olaszország... Tavaly nyáron voltunk anyával Rómában. Persze az itt tapasztaltak nem igazak az egész országra, mivel elég sokszínű a kultúrájuk. Erről egy kedves barátném sokat tudna mesélni, ő ugyanis olaszőrült (mint tudjuk, Beike).
Mi sok furcsaságot tapasztaltunk; én speciel ki tudok borulni ezen a sziesztázáson, hogy délben éhen is pusztulhat az ember, akkor sem talál nyitva éttermet, de hát a turista szokja meg a helyi szokásokat. Amikor megérkeztünk, a szálláson, ami mellesleg egy apácák által vezetett katolikus szálláshely volt a külvárosban, azonnal kirabolták az útitársainkat a becheck-ollásnál, (hú, de szép szó ez) gyakorlatilag a hátunk mögött. Aztán nap mint nap az életünkért futottunk át az úttesten az eszement motorosok és autósok elől.
De ami most lényeg, az a gasztronómia. Az első nap elkövettük azt a hibát, mentségünkre szóljon, hogy nagyon fáradtak voltunk az utazástól, hogy egy túristaövezetben ettünk. Nos, az ilyen helyeken a pincérek beszélnek angolul, kedvesek és segítőkészek, a kaja viszont iszonyat és a wc kritikán aluli. Életem egyik legszörnyűbb pizzáját ettem ott.
Ebből okulva másnap már bemerészkedtünk a helyi éttermekbe, ahol a korábban tapasztaltak totális inverzével találkoztunk, azaz: a kaja mennyei, a wc illatos és tiszta, de a kiszolgálás és az értés (kizárólag kézzel-lábbal), az durva volt. Gyakorlatilag a helyiekkel együtt kellett pitiznünk a házigazda (aki egyben a pincér is volt) kegyeiért, hogy másfél óra alatt legalább a rendelésünket vegye fel. Az asszony az elviselhetőt erősen karcoló hangfrekvenciájú hangon osztotta a konyhát non-stop, meg persze apát is, aki egy csendes, pocakos, anyától megőszült halántékú, magában dörmögő középkorú alacsony pasas. Az abrosz tiszta, minden házilag készült, a kaja nagyon finom volt. Ez egy trattoria volt, a belváros szélén. A másik helyet az útikönyv ajánlotta, meleg hangulatú, barátságos és elég nagy forgalmú étterem volt, ahol csak azért kaptunk helyet, mert mi korábban vacsorázunk, mit az átlag olasz ember. Alighogy leadtuk a rendelést, arra lettünk figyelmesek, hogy az egész hely megtelt, még a mi asztalunkhoz is ültettek embereket. Óriási pörgés, hangoskodás, a pincérek futkostak fel-alá és anyával kitotóztuk rögtön, ki lehet a tulaj, aki a legjobban kavart és legnagyobb hangon, a legmesszebbről kiabált be a konyhába. Irtó lelkes volt és az összes vendéget ismerte, mindekivel kezet fogott. Ő volt mindeki Giovannija.
Ez a fent említett étterem, és jól látható, ahogyan a pincérek suhannak.
Olyan finomságokat ettünk ott, amik állítólag igazi római inyecségek, mint pl rántott cukinivirág, amit azóta is előszeretettel készítünk otthon (lsd később, mint recept), májassal töltött óriás zöld oliva és paradicsomos rizsgombóc. És természetesen az örök kedvenc: minestrone leves, jó sűrűn, babbal, hogy megálljon benne a kanál. Nagyon finom volt.
Mi sok furcsaságot tapasztaltunk; én speciel ki tudok borulni ezen a sziesztázáson, hogy délben éhen is pusztulhat az ember, akkor sem talál nyitva éttermet, de hát a turista szokja meg a helyi szokásokat. Amikor megérkeztünk, a szálláson, ami mellesleg egy apácák által vezetett katolikus szálláshely volt a külvárosban, azonnal kirabolták az útitársainkat a becheck-ollásnál, (hú, de szép szó ez) gyakorlatilag a hátunk mögött. Aztán nap mint nap az életünkért futottunk át az úttesten az eszement motorosok és autósok elől.
De ami most lényeg, az a gasztronómia. Az első nap elkövettük azt a hibát, mentségünkre szóljon, hogy nagyon fáradtak voltunk az utazástól, hogy egy túristaövezetben ettünk. Nos, az ilyen helyeken a pincérek beszélnek angolul, kedvesek és segítőkészek, a kaja viszont iszonyat és a wc kritikán aluli. Életem egyik legszörnyűbb pizzáját ettem ott.
Ebből okulva másnap már bemerészkedtünk a helyi éttermekbe, ahol a korábban tapasztaltak totális inverzével találkoztunk, azaz: a kaja mennyei, a wc illatos és tiszta, de a kiszolgálás és az értés (kizárólag kézzel-lábbal), az durva volt. Gyakorlatilag a helyiekkel együtt kellett pitiznünk a házigazda (aki egyben a pincér is volt) kegyeiért, hogy másfél óra alatt legalább a rendelésünket vegye fel. Az asszony az elviselhetőt erősen karcoló hangfrekvenciájú hangon osztotta a konyhát non-stop, meg persze apát is, aki egy csendes, pocakos, anyától megőszült halántékú, magában dörmögő középkorú alacsony pasas. Az abrosz tiszta, minden házilag készült, a kaja nagyon finom volt. Ez egy trattoria volt, a belváros szélén. A másik helyet az útikönyv ajánlotta, meleg hangulatú, barátságos és elég nagy forgalmú étterem volt, ahol csak azért kaptunk helyet, mert mi korábban vacsorázunk, mit az átlag olasz ember. Alighogy leadtuk a rendelést, arra lettünk figyelmesek, hogy az egész hely megtelt, még a mi asztalunkhoz is ültettek embereket. Óriási pörgés, hangoskodás, a pincérek futkostak fel-alá és anyával kitotóztuk rögtön, ki lehet a tulaj, aki a legjobban kavart és legnagyobb hangon, a legmesszebbről kiabált be a konyhába. Irtó lelkes volt és az összes vendéget ismerte, mindekivel kezet fogott. Ő volt mindeki Giovannija.
Ez a fent említett étterem, és jól látható, ahogyan a pincérek suhannak.
Olyan finomságokat ettünk ott, amik állítólag igazi római inyecségek, mint pl rántott cukinivirág, amit azóta is előszeretettel készítünk otthon (lsd később, mint recept), májassal töltött óriás zöld oliva és paradicsomos rizsgombóc. És természetesen az örök kedvenc: minestrone leves, jó sűrűn, babbal, hogy megálljon benne a kanál. Nagyon finom volt.
Hozzávalók: ☻☻☻☻
1 liter víz
1 fej vöröshagyma
1 sárgarépa
fél kis cukkini
negyed fej fehérképoszta
4-5 szál zellerzöldje
5 gerezd fokhagyma
egy marék bármilyen szárazbab
1 marék vöröslencse
kevés zellergumó
néhány centis darab karalábé
zöldborsó
és bármilyen egyéb zöldség, pl: zöldbab, spárga, gyömbérgyökér, kelbimbó, paprika, brokoli, karfiol, stb
1 db krumpli
1 db paradicsom
só, bors, rozmaring, majoránna, oregánó, ízlés szerint
én szoktam bele tenni egy kis cayenne borsot, de nem muszáj
egy marék makaróni tészta, kb 6-7 centis darabokra törve
kb 1 evőkanálnyi vaj (valamilyen laktózmentes)
Speciális konyhai eszköz: kukta
Elkészítés:
Előző nap érdemes beáztatni a lencsét és a babot (én az adzuki babot kedvelem, mert az nem csinál szelet...).
Mielőtt belefognál a készítésbe, mindenképpen érdemes előre megpucolni és összevágni tetszőlegesen az összes zöldséget. Ha ez megvan, akkor tedd fel a vajat a kuktában és pirítsd meg benne a karikákra vágott vöröshagymát. Szórd rá az összes, lehetőleg idényzöldséget. Tényleg bármi jó, amit szeretsz. Fontos, hogy a paradicsom és a bab benne legyen, ettől minestrone ugyanis a minestrone.
Kicsit pirítd a zöldeket is a vajon, majd öntsd fel a vízzel. Jól fűszerezd, mert a sok zöldség felszívja az ízeket.
Zárd le a kuktát és ha el kezd szuszogni, onnan számítva még 5 percig főzd. Ezután zárd el a gázt és várd meg, amíg kihűl a kukta, hogy ki tudd nyitni.
TIPP: ha a kuktát a mosogatóban hideg víz alá tesszük, sokkal hamarabb ki lehet nyitni.
Ha kinyitottad, mindenképp kóstold meg a lévét mert most még lehetőséged van utánnafűszerezni. Tedd bele most a tésztát és ha esetleg karfiolt is szeretnél főzni a levesbe, azt is inkább most tedd bele, mert ő nagyon könnyen szétfő, majd zárd vissza a kuktát és még 5 percig szuszogtasd. Végül ismét óvatosan nyisd ki és tálald parmezán sajttal és/vagy ropogós grissinivel.
Elkészítés:
Előző nap érdemes beáztatni a lencsét és a babot (én az adzuki babot kedvelem, mert az nem csinál szelet...).
Mielőtt belefognál a készítésbe, mindenképpen érdemes előre megpucolni és összevágni tetszőlegesen az összes zöldséget. Ha ez megvan, akkor tedd fel a vajat a kuktában és pirítsd meg benne a karikákra vágott vöröshagymát. Szórd rá az összes, lehetőleg idényzöldséget. Tényleg bármi jó, amit szeretsz. Fontos, hogy a paradicsom és a bab benne legyen, ettől minestrone ugyanis a minestrone.
Kicsit pirítd a zöldeket is a vajon, majd öntsd fel a vízzel. Jól fűszerezd, mert a sok zöldség felszívja az ízeket.
Zárd le a kuktát és ha el kezd szuszogni, onnan számítva még 5 percig főzd. Ezután zárd el a gázt és várd meg, amíg kihűl a kukta, hogy ki tudd nyitni.
TIPP: ha a kuktát a mosogatóban hideg víz alá tesszük, sokkal hamarabb ki lehet nyitni.
Ha kinyitottad, mindenképp kóstold meg a lévét mert most még lehetőséged van utánnafűszerezni. Tedd bele most a tésztát és ha esetleg karfiolt is szeretnél főzni a levesbe, azt is inkább most tedd bele, mert ő nagyon könnyen szétfő, majd zárd vissza a kuktát és még 5 percig szuszogtasd. Végül ismét óvatosan nyisd ki és tálald parmezán sajttal és/vagy ropogós grissinivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése