Muszáj néhány képet megosztanom veletek.
Egy különleges eseményre sikerült eljutnom, ahol 1000 indiai szentember (un. "sadu") étkezett, miután ők jóllaktak, nekem is szerencsém volt a helyi "feeling"-ben osztozni sok másik indiaival.
Először is szeretném bemutatni a tányért:
Egy különleges eseményre sikerült eljutnom, ahol 1000 indiai szentember (un. "sadu") étkezett, miután ők jóllaktak, nekem is szerencsém volt a helyi "feeling"-ben osztozni sok másik indiaival.
Először is szeretném bemutatni a tányért:
Igen, nem tévedés, ő itt a tányér. Banánlevélből van összevarrva, jobban mondva tűzve, hihetetlen precizitással, amint a kép is mutatja. Nos, erről ettem.
Az étel fenséges volt: rizs, némi zöldség, az elmaradhatatlan indiai paneer (ami tehéntejből készült házisajt, de érdekes módon nem volt semmi bajom utána) a kép bal alsó sarkán és valami mennyei korianderes kenyér (a koriandertől zöld). A piros szósz irtó csípős (mondhatni kétszercsíp :D), a fehér szósz pedig kókusztejből készült, ami a csípős szósz enyhítését szolgálja. Végül az elképzelhetetlenül gejj, ehetetlenül édes sütemény, amiért bolondulnak az indiaiak, szerintem rajtuk kívül talán még az angolok tudnak egyedül ilyen szirupos édességeket megenni. Az a kis kerek, rántottgomba fazonú dolog a süti ott alul.
A vizet persze nem mertem meginni, mindenhol olyan lelkesen hozzák, pedig az egyenes utat jelent a háromhetes hasmenéshez, de végül jól jött az evés utáni kézmosáshoz, ugyanis bizony kézzel ettem, mert evőeszköz a hagyományos indiai konyhában nem dívik. Én rendkívül élveztem, nagyon szeretek kézzel enni, ezeket az ételeket főleg, akár könyékig is bele lehet mászni a kajába és senki nem szól rád, sőt a helyiek irtóra értékelik, ha nem finnyáskodsz.
Az étel fenséges volt: rizs, némi zöldség, az elmaradhatatlan indiai paneer (ami tehéntejből készült házisajt, de érdekes módon nem volt semmi bajom utána) a kép bal alsó sarkán és valami mennyei korianderes kenyér (a koriandertől zöld). A piros szósz irtó csípős (mondhatni kétszercsíp :D), a fehér szósz pedig kókusztejből készült, ami a csípős szósz enyhítését szolgálja. Végül az elképzelhetetlenül gejj, ehetetlenül édes sütemény, amiért bolondulnak az indiaiak, szerintem rajtuk kívül talán még az angolok tudnak egyedül ilyen szirupos édességeket megenni. Az a kis kerek, rántottgomba fazonú dolog a süti ott alul.
A vizet persze nem mertem meginni, mindenhol olyan lelkesen hozzák, pedig az egyenes utat jelent a háromhetes hasmenéshez, de végül jól jött az evés utáni kézmosáshoz, ugyanis bizony kézzel ettem, mert evőeszköz a hagyományos indiai konyhában nem dívik. Én rendkívül élveztem, nagyon szeretek kézzel enni, ezeket az ételeket főleg, akár könyékig is bele lehet mászni a kajába és senki nem szól rád, sőt a helyiek irtóra értékelik, ha nem finnyáskodsz.
Ime az kajaosztás, mindenki kap bőven, az ételosztók kőrbejárnak és kiabálják, hogy milyen étel van náluk az alumínium (hmm de egészséges...) vödörben.
Óriási élmény volt ott a poros, de meleg földön, még vagy ötszáz indiaival ebédelni, csendben, jó hangulatban a kellemes nyári napon így március közepén. Nagyon élveztem! Az indiai konyha csodálatos, egészséges és laktató.
4 megjegyzés:
Ó, de szuper lehetett!! :)))
Így koravárandós-folytonémelygősen csak egy picit irigykedem. :D
Először is gratulálok a babához!!!
Egyébként pedig az ottani higiénia miatt nem nagyon javaslom, főleg a jelenlegi állapotodban... :D
Ühüm, sejtem, hogy miféle helyzet lehet arrafelé e téren, no nem mintha pénzügyileg beleférne... :D Így marad az álmodozás. :)
Köszi a gratulát! :)
Majd egyszer eljön a te időd... Szerintem is érdemes megtapasztalni Indiát, mindenkinek, aki csak teheti.
Viszont rád most egészen más csodák várnak! :-D
Megjegyzés küldése