Nem könnyű a téma, életem egyik legjelentősebb utazásáról kellene most egy rövid kis ismertetőt írnom. Azt hiszem, most nem próbálom meg a lehetetlent, inkább csak néhány hintet adok, néhány nagyon személyes impresszióval szolgálhatok.
Rám hatalmas hatással volt az ország, és úgy vettem észre, hogy nem nagyon van olyan ember, aki érzelmek nélkül hagyná maga mögött Indiát. Vagy visszavágysz, vagy meggyűlölöd és soha vissza nem mész. Átmenet nincs. Sok helyen jártam már, de ehhez foghatót még nem tapasztaltam. A gond az, hogy nehéz szavakba önteni. Érezni, megtapasztalni, megszagolni kell, mert különben az útibeszámoló is csak olyan marad, mint az a sok fotó, amit bárki láthat Indiáról: szép, színes, kissé sokkoló. Ráadásul itthonról nehéz megérteni azt is, hogy az ottaniak miért élnek úgy, ahogy teszik.
Az utazás a megérkezésem első 24 órájában valóban sokkoló volt, miután észleltem, hogy valahol a reptértől vezető úton leesett az állam, mély depresszióba zuhantam és azon agyaltam, milyen esélyeim lennének egymilliárd emberen segíteni, hogy hiába is adtam volna oda mindenemet nekik, még akkor is csak egy homokszem lett volna a Góbi Sivatagban az adományom nagysága. Aztán következett az ámulat, aztán a csodálat, aztán a zavar a fejemben, amikor azt éreztem, semmit sem értek, és aztán egy hihetetlen nyugalom, majd végül összeállt a kép. És azóta másként tátom a világot. Tömören talán ennyi. Gondolom ez nem túlzottan érthető. Bocsika.
No, de ami most a lényeg, a gasztronómia. A kaja Isteni! Azt leszámítva, hogy rengeteg tejet és tejterméket fogyasztanak, hiszen a tehéntejnek az ő kultúrájukban komoly misztikuma van, minden mást ehettem ... volna, ha a WHO-s előírások és barátaim tanácsa nem tartott volna vissza tőle. Én ugyan a család hosszas unszolására beadattam magamnak a hepatitisz A és B elleni védőoltást, mégsem nem mertem utcán enni. 2 alkalommal tettem kivételt, mindannyiszor egy nagyon kedves helybéli barátom kalauzolt el utcai étterembe. Persze vannak kimondottan túristáknak szánt étkezdék, azok valóban teljesen biztonságosak, bár őszintén és férfiasan bevallom, vizet ott sem mertem inni az asztalra letett majoműzésre szánt furkósbot melletti kancsóból. Én most szerencsémre egy jellemzően vega megyében jártam, így volt bőven számomra is kedvező választék.
Mindenféle higiénés ellenérzésemet le kellett küzdenem, amikor a helybéli kedves barátom (három napos, életem legkomolyabb hasmenése és nem evése után) meghívott vacsorázni az általa legjobbnak ítélt közeli étterembe. Az asztal elmondhatatlanul koszos volt, az emberek is, óriási volt a sürgésforgás, ami még nem vette volna el teljesen a kedvemet a vacsitól, de akkor megjelent egy furcsa külsejű ám annál kedvesebb pincérnek mondott férfi, akinek a rendelés felírásakor elővillant a keze, na akkor egy ájulás előtti állapotban erősen elbizonytalanodva fordultam pártfogómhoz, figyelmeztetvén, hogy az elmúlt napok által megviselődött gyomrom igényeit talán mégsem itt kellene kielégíteni. De ő biztosított arról, hogy nem lesz baj, én pedig nem akartam őt megbántani, így belementem. Nos, garantáltan az kinti tartózkodásom legjobb ételét ettem ott. És még beteg sem lettem. A fűszerek, a tartalom teljesen helyre rakta a totálisan kiürült és megtisztult gyomromat, azt hiszem a legjobbat adtam neki, amit csak kaphatott.
No de számos ilyen és hasonló kalandban volt részem, és biztos vagyok benne, hogy minden ide látogatónak is.
Itt a blogon két helyi jellegzetesség elkészítését szeretném így első körben bemutatni.
Az egyik egy olyan ital, amibe sajnos csak beledughattam a nyelvem, mert joghurtos és alig vártam, hogy hazajöjjek, itthon elkészítsem magamnak, a másik pedig egy abszolút kedvenc. Természetesen curry.
Amit a legjobban szeretek talán az indiai konyhában (leszámítva, hogy rengeteg rizst és zöldséget esznek), hogy FŰSZEREKET HASZNÁLNAK!!! El tudjuk mi ezt itt Európában képzelni?!
Na jó, azért néhány képet csak felrakok még, néhányat a millióból, ami készült:
Ha csak egyetlen képet tehetnék fel ide, akkor talán ez lenne az. Hihetetlen a kontraszt a szépség és a szemét egy helyen való megjelenése közt. Azt hiszem, csak a szemétben békésen legelésző tehenek képe hiányzik a fotóról.
Az egyik kedvencem. Na, bedobjunk gyors' egy hambit? Kinek jött meg a kedve?
És végül: Holy Ganga, a baktériummentes csoda
Rám hatalmas hatással volt az ország, és úgy vettem észre, hogy nem nagyon van olyan ember, aki érzelmek nélkül hagyná maga mögött Indiát. Vagy visszavágysz, vagy meggyűlölöd és soha vissza nem mész. Átmenet nincs. Sok helyen jártam már, de ehhez foghatót még nem tapasztaltam. A gond az, hogy nehéz szavakba önteni. Érezni, megtapasztalni, megszagolni kell, mert különben az útibeszámoló is csak olyan marad, mint az a sok fotó, amit bárki láthat Indiáról: szép, színes, kissé sokkoló. Ráadásul itthonról nehéz megérteni azt is, hogy az ottaniak miért élnek úgy, ahogy teszik.
Az utazás a megérkezésem első 24 órájában valóban sokkoló volt, miután észleltem, hogy valahol a reptértől vezető úton leesett az állam, mély depresszióba zuhantam és azon agyaltam, milyen esélyeim lennének egymilliárd emberen segíteni, hogy hiába is adtam volna oda mindenemet nekik, még akkor is csak egy homokszem lett volna a Góbi Sivatagban az adományom nagysága. Aztán következett az ámulat, aztán a csodálat, aztán a zavar a fejemben, amikor azt éreztem, semmit sem értek, és aztán egy hihetetlen nyugalom, majd végül összeállt a kép. És azóta másként tátom a világot. Tömören talán ennyi. Gondolom ez nem túlzottan érthető. Bocsika.
No, de ami most a lényeg, a gasztronómia. A kaja Isteni! Azt leszámítva, hogy rengeteg tejet és tejterméket fogyasztanak, hiszen a tehéntejnek az ő kultúrájukban komoly misztikuma van, minden mást ehettem ... volna, ha a WHO-s előírások és barátaim tanácsa nem tartott volna vissza tőle. Én ugyan a család hosszas unszolására beadattam magamnak a hepatitisz A és B elleni védőoltást, mégsem nem mertem utcán enni. 2 alkalommal tettem kivételt, mindannyiszor egy nagyon kedves helybéli barátom kalauzolt el utcai étterembe. Persze vannak kimondottan túristáknak szánt étkezdék, azok valóban teljesen biztonságosak, bár őszintén és férfiasan bevallom, vizet ott sem mertem inni az asztalra letett majoműzésre szánt furkósbot melletti kancsóból. Én most szerencsémre egy jellemzően vega megyében jártam, így volt bőven számomra is kedvező választék.
Mindenféle higiénés ellenérzésemet le kellett küzdenem, amikor a helybéli kedves barátom (három napos, életem legkomolyabb hasmenése és nem evése után) meghívott vacsorázni az általa legjobbnak ítélt közeli étterembe. Az asztal elmondhatatlanul koszos volt, az emberek is, óriási volt a sürgésforgás, ami még nem vette volna el teljesen a kedvemet a vacsitól, de akkor megjelent egy furcsa külsejű ám annál kedvesebb pincérnek mondott férfi, akinek a rendelés felírásakor elővillant a keze, na akkor egy ájulás előtti állapotban erősen elbizonytalanodva fordultam pártfogómhoz, figyelmeztetvén, hogy az elmúlt napok által megviselődött gyomrom igényeit talán mégsem itt kellene kielégíteni. De ő biztosított arról, hogy nem lesz baj, én pedig nem akartam őt megbántani, így belementem. Nos, garantáltan az kinti tartózkodásom legjobb ételét ettem ott. És még beteg sem lettem. A fűszerek, a tartalom teljesen helyre rakta a totálisan kiürült és megtisztult gyomromat, azt hiszem a legjobbat adtam neki, amit csak kaphatott.
No de számos ilyen és hasonló kalandban volt részem, és biztos vagyok benne, hogy minden ide látogatónak is.
Itt a blogon két helyi jellegzetesség elkészítését szeretném így első körben bemutatni.
Az egyik egy olyan ital, amibe sajnos csak beledughattam a nyelvem, mert joghurtos és alig vártam, hogy hazajöjjek, itthon elkészítsem magamnak, a másik pedig egy abszolút kedvenc. Természetesen curry.
Amit a legjobban szeretek talán az indiai konyhában (leszámítva, hogy rengeteg rizst és zöldséget esznek), hogy FŰSZEREKET HASZNÁLNAK!!! El tudjuk mi ezt itt Európában képzelni?!
Na jó, azért néhány képet csak felrakok még, néhányat a millióból, ami készült:
Ha csak egyetlen képet tehetnék fel ide, akkor talán ez lenne az. Hihetetlen a kontraszt a szépség és a szemét egy helyen való megjelenése közt. Azt hiszem, csak a szemétben békésen legelésző tehenek képe hiányzik a fotóról.
Az egyik kedvencem. Na, bedobjunk gyors' egy hambit? Kinek jött meg a kedve?
És végül: Holy Ganga, a baktériummentes csoda
♪ ♫
"IMÁDLAK INDIA!!! Hahaha..."♪ ♫
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése