PETREZSELYEM LEVES

Hozzávalók: ☻☻☻☻

diónyi (laktózmentes vagy növényi) vaj
1 ek liszt (próbálj valamilyen teljes kiőrlésűt választani)
1 nagy csokor petrezselyemzöld
1 dl tejföl (laktózmentes)
1 tojás sárgája
1 liter víz
só, bors
késhegynyi rozmaring, vagy még jobb, 4-5 friss rozmaringlevél
egy kevés lestyán
késhegynyi őrölt szerecsendió


Elkészítés:

Készíts rántást vajon a liszttel, majd szórd hozzá az apróra vágott petrezselymet. A rántás el is hagyható, ekkor a vajon csak a petrezselyemzöldet fonnyaszd meg egy kicsit.

TIPP: Ne sokáig pirítsd, csak egy-két percig, mert megkeseredik.

Öntsd fel vízzel és 5-6 percig főzd a fűszerekkel együtt.
Anyukám ki szokta keverni a tojás sárgáját tejföllel, majd beleszed egy kis forró levest, csomómentesre keveri és úgy önti vissza a levesbe. Én általában a tojást is ki szoktam hagyni, úgy egy kicsit diétásabb.

TIPP: A tojással vigyázni kell, hogy ne forrald, mert furán összeugrik és csomós lesz. Úgy fog kinézni, mint valami gyanús trutyi, ami úszkál a levesben, ezért csak egy pillanatra rottyants egyet, aztán azonnal zárd is el. Melegítésnél is figyelni kell erre, mert ha ottfelejted és el kezd forrni, mint az őrült, elég csúnyácska lesz...

TÚRÓS-GYÜMÖLCSÖS ALAGÚT / PISKÓTATEKERCS receptek

Annyira vártam már a percet, hogy a kedvenc süteményemet végre tejcukormentesen elkészíthessem és végre megjelentek a laktózmentes túrókészítmények Magyarországon! Már kétféle is van, csak kitartás kell a beszerezéséhez, alig kapható néhány helyen...

Hozzávalók:

piskótához
4 tojás
4 ek cukor
5 púpos ek simaliszt
ízlés szerint baracklekvár

sütihez
13 dkg túró (laktózmentes, júhééééééééééé!)
másfél ek cukor
1 vaniliás cukor
1/4 dl befőtt (bármilyen, lehetőleg házi) levébe 5 gr zselatin
1 dl növényi tejszín
idénygyümölcsök, most akár szőlő vagy füge, de akár fagyasztott is lehet


Speciális konyhai eszköz: őzgerinc sütőforma, sütőpapír, konyhai robotgép



Elkészítés:

piskóta

Verd fel robotgéppel keményre a tojások fehérjét és közben folyamatosan adagold hozzá a cukrot. Ha kemény, keverd hozzá a tojássárgákat is. Egy másik edényben keverd össze a lisztet a sütőporral és kézzel add óvatosan hozzá a tojásos cucchoz.
Béleld ki a lapos tepsid sütőpapírral úgy, hogy minél kevesebb lógjon le a tepsiről, az általában megég. Ide öntsd a masszát és előmelegített sütőben tűpróbáig (kb 10-15 perc) süsd.
És itt jön a lényeg: még forrón helyezd rá fejjel lefelé a piskótát egy konyharuhára, húzd le a tésztáról óvatosan a sütőpapírt. Még melegen tekerd fel egyszer a konyharuha segítségével, hogy a tészta felvegye ezt az alakot, finoman terítsd ki újra és csak ezután kend meg lekvárral. Végül ismét tekerd fel és mostmár hagyd is így, egészen amíg fel nem szeleteled kb ujjnyi vastagságú karikákra.

és a süti

Folpakkal vond be a gerinc sütőformát úgy, hogy majd be is tudd fedni vele és a formát mindenhol letakarja. Egyesével fektess le piskóta szeleteket a gerincforma oldalára és aljára, mindenhova, mintegy béleld ki vele.
Utána készítsd el a krémet:
kevergetés közben melegítsd fel a befőttlevet a zselatinnal, de ne forrald fel. Langyosra hűtsd le. Most keverd össze a túrót, a cukrot, a vaníliás cukrot, és ehhez add hozzá a zselatint. Verd fel a tejszínt habbá és azt is add hozzá. Ezt a krémet töltsd bele a már jól kibélelt gerincformába, nyomkodj bele tetszőleges mennyiségű gyümölcsöt. Fedd le a tetejét is piskótakarikákkal és borítsd be a folpakk kimaradt részével. Tedd be néhány órára a hűtőbe. Tálalás előtt vedd le a folpakk felső részét, úgy borítsd ki egy tálra, amin tálalni szeretnéd és óvatosan távolítsd el teljesen a sütiről a folpakkot. Karikákra szeletelve adhatod a vendégeidnek.

Ha kimaradt a piskótatekercsből, hát semmi gáz, szerintem elfogy magában is...

FRANCIA HAGYMALEVES

Közkívánatra, felteszem ezt a receptet.

A fényképezőnk sajna már két hete a szervizben van, így a képet kénytelen leszek később mellékelni.

Franciaországban, helyesebben Párizsban eddig kétszer jártam. Ami igazán emlékezetes volt számomra a szokásos turista látványosságok mellett, életemben először ettem ott csigát és egy csodás sanzon-bárban jártam. Mindkettőt javaslom kipróbálásra!

Ami gáz, az a szállások minősége, az oly jól ismert francia arrogancia (amit megúszhatunk talán, némileg, ha kicsit beszéljük a nyelvet), de a konyha... Az nagyon jó és a boraik is, de ez már elég közhely. Amit csodálok benne, hogy olyan dolgokból is ételt készítettek és készítenek a mai napig, amikre mi álmunkban sem gondolnánk, valószínűleg a leleményességüket a háború alatti éhezés alatt fejlesztették művészire vagy a kíváncsiságuk motiválta őket? Nem tudom. Gondolok itt a fent említett csigára, a hagymalevesre. Elég olcsó alapanyagok, nemde?
Hosszasan lehetne itt taglalni és nagyon sokmindent lehetne említeni a francia konyhával kapcsolatban, a mártásokat, a sajtokat, a kitűnő minőségű alapanyagokat, a tálalás művészetét, stb.
A fűszereket módjával de nagyon harmonikusan használják, többnyire még zölden. Naggyon pozitív!
Ami még erős pirospontot érdemel az az, hogy számos levest készítenek és esznek, sok más ország konyháival szemben. A leves nagyon egészséges, tápláló, óriási szüksége van a gyomornak és a bélnek rá. Ehhez képest jó sokszor megfelejtkezünk róla, mintha egy gasztronómiai mostohagyermek volna szegény.

Hozzávalók: ☻☻☻☻

2 kisebb vöröshagyma
2 csapott ek liszt
másfél ek vaj (laktózmentes) vagy pálmazsír
fél dl fehérbor
só, fehérbors, rozmaring (lehetőleg friss)
1 liter víz

Tálaláshoz:
4 szelet kenyér pirítva, reszelt sajttal ráolvasztva

Vagy a kedvencem: cipóban!!! Ekkor ügyelni kell a cipó megfelelő kiválasztására: fontos, hogy elég mély legyen, kb 8-10 cm mély és nagyjából 15-20 cm átmérőjű. Le kell vágnod először a tetejét, kis sapkaként. Ki kell belezni elegendő falvastagságot hagyva a leves áztató hatásának, majd egy kicsit megpirítani. Ebbe kell beleszedni a levest és a sapkával lefedni. Szórhatsz bele reszelt sajtot is.

Elkészítés:

Olvaszd fel a vajat és párold üvegesre a hagymát. Majd szórd meg liszttel (ez elhagyható) és öntsd fel a vízzel. Alaposan fűszerezd meg és főzd puhára a hagymát (kb 20 perc). Mielőtt elzárod a gázt a leves alatt, öntsd hozzá a bort és fél percig forrald, majd tálald a buciban, vagy a pirítóssal.

.
.
.

És végre van újra gép, íme az ígért fotó:

KELBIMBÓ FŐZELÉK

Kiskoromban nem rajongtam a kelkáposzta főzelékért. Anya elkezdte átvariálni és egyre jobban és jobban ízlett, mert rakott hozzá paradicsomot, másképp fűszerezte, stb. Végül rájöttem, hogy hozzám mégis igazán a kelbimbó áll közel. Ezért kísérleteztem ki az alábbi receptet az eredeti anyaféle kelkáposzta főzelék receptből a legnagyobb megelégedésemre (kicsit ego szöveg?! Nem akartam... tényleg örülök, hogy végre ezt is megeszem!) Egyébként ugyanígy jártam a tökfőzelékkel, azt majd egy másik bejegyzésben teszem közzé.

Hozzávalók: ☻☻☻☻

nagyjából egy kis fej kelkáposztának megfelelő mennyiségű kelbimbó, kb 40 dkg

1 fej vöröshagyma

2 paradicsom

1 zöldpaprika

4 gerezd fokhagyma

2 db közepes burgonya

2-3 babérlevél

1 púpos teáskanál szemes köménymag

só

bors

fűszerpaprika

2 ek olaj

2 púpos ek liszt

Elkészítés:

Vágd a kelt negyekre, távolítsd el, ha csúnya a kis torzsája Tedd fel forró vízbe főni fűszerek nélkül. 5-6 perc után öntsd le róla a vizet, majd újabb meleg vízzel tedd vissza a tűzhelyre és félig főzd meg. Időt azért nem írok, mert ez teljesen a kelbimbótól függ. Ha zsenge, szinte elég neki az előzetes fózés, ha masszívabb, lehet, hogy 20 percig kell főzni.

A meghámozott burgonyát apróra kockázva, a paradicsomot és a paprikát is feldarabolva, a vöröshagymát és 1 gerezd fokhagymát összevágva, majd a babérlevelet és a köménymagot és add hozzá a sót, borsot. Főzd puhára mindet, majd készíts fokhagymás rántást fűszerpaprikával, keverd el kevés hideg vízzel, majd öntsd a kelhez. Egy csipet cukrot hozzáadva pár percig főzd össze.

RUKKOLAKRÉM LEVES FÜSTÖLT LAZACCAL

Bevallom őszintén, hogy ez a zseniális alapötlet, hogy rukkolából készítsek levest, sajnos nem az én fejemből pattant ki, véletlenül találtam rá a neten keresgélve. Persze aztán átalakítottam.
Elég sokat küzdök azzal, hogy bár imádom a rukkolát, nem lehet igazán kicsi adagokat kapni belőle, ezért folyton megmarad egy része, amit sajnálok kidobni. De sok napon keresztül azért nincs kedvem azt enni. Erre jelent egy kitűnő megoldást ez a recept, ráadásul nem elhanyagolható szempont azért az sem, hogy milyen finom! Na meg persze tökjó a színe! (ja, tudom, csaj vagyok...)


Hozzávalók: ☻☻☻☻

2 diónyi pálmazsír vagy laktózmentes margarin
1 vöröshagyma, felaprózva
1 csomag petrezselyem
8 dl víz
késhegynyi hing, de ez elhagyható (indiai izé amúgy)
fél mk rozmaring
1,5 tk só
2 késhegyni bors (esetleg citrombors)
2 dl kókusztej
1 fokhagyma, mindegy milyen formában, lényeg, hogy hámozd meg
1 cs kb 125 grammos rukkola

Speciális konyhai eszköz: robotgép vagy mixer

Elkészítés:

A vajon/zsíron futtasd meg a vöröshagymát. Add hozzá a rukkola és tej kivételével fentmaradó hozzávalókat és kb 5 percig főzd őket. Ezután add hozzá a rukkolát és még főzd 2 percig. Majd küld rá a kókusztejet és forrald fel. Ezután óvatosan, a testi épségedre vigyázva, turmixold le a levest és tálald füstölt lazacszeletekbe csomagolt frissen süld pirítóssal!

FÜGÉS-SZŐLŐS LAZAC

Mind a fügének, mind pedig a szőlőnek most van a szezonja. Annyira szerettem volna valami finomat készíteni belőlük, így született az alábbi recept.

Hozzávalók: ☻☻☻☻

a Füge:

Hát nem gyönyörűűűű!? Számolj belőle minden halszelethez 3-at.

4 szelet kb 120 grammos lazacfilé
így 12 füge
fél dl frissen facsart szőlőlé
kevés olaj
csipet só
esetleg halfűszer
4 gerezd fokhagyma
két szál zöldhagyma, kb 5 centis hasábokra vágva
késhegynyi bors
egy citrom kifacsart leve

Speciális konyhai eszköz: gyümölcs centrifuga

Elkészítés:

Pár órával a sütés előtt pácold be a halat az alábbi lébe: olaj, citromlé, fűszerek, aprított fokhagyma.
A szőlőt centrifugán csavard ki.
Kevés (max 1 ek-nyi) olajon vagy vajon kezd el sütni a lazacot a hagymával, közepesnél nagyobb lángon. Szépen pirítsd meg ügyelve arra, hogy a hal közepe is átsüljön. A lazacnak nem kell túl sok idő, akkor a jó, amikor a bőre egészen ropogós és sötét. Amikor készre sült, add hozzá a félbe vágott fügéket és öntsd rá a szőlőlét. Fedd le a serpenyőt és még kb 5-10 percig süsd, amíg a füge annyira megpárolódik, hogy már puha de még nem folyik szét és megtartotta az eredeti színét.


Tálaláskor a megmaradt páclével locsold meg a köretet (rizs, kuszkusz vagy burgonyakrokett, stb), vagy adj mellé friss salátát, akkor a hal kaphatja meg a fincsi, édeskés lét.

KESUDIÓS CURRY (indiai)

Korábban is ettem már itthoni indiai éttermekben, de kint nagyon finom volt, igazán autentikus. (vagy én vagyok elfogult)

Egy sztori is kapcsolódik ehhez a kajához: egy magyar lánnyal együtt beültünk egy külföldiek számára működő étterem teraszára. A kilátás a Gangeszra, szikrázó napsütés, ínycsiklandó ételek illata. Egyszóval tuti. Megrendeltük a kis teánkat, majd az ételt és amikor kihozták az evőeszközöket (ebből is látszik, hogy nem helybélieknek szánt étterem volt, hiszen ők kézzel esznek), egy nagy furkósbotot is letettek az asztalunkra a teríték mellé. El sem tudtam képzelni, minek, úgyhogy megkérdeztem. Mint megtudtam, ezzel kell majd megvédenünk a kajánkat a lopkodó majmok elől, ha már ekkora barmok voltunk, hogy kiültünk a teraszra, szabad prédaként.

Hozzávalók: ☻☻☻☻

250 gr kesudió
4 tk curry
2 tk kurkuma
2 tk tumeric (helyettesíthető kurkumával, nincs óriási különbség köztük főzés szempontjából)
2 késhegynyi őrölt kömény
ízlés szerint chillipor
3 dl kókusztej
2 kis fej vöröshagyma
1 ek pálmazsír (vagy ahogy a párom csúfolja: bálnazsír :-D) vagy olaj
só nem nagyon kell, persze ezt rád bízom, ráadásul amennyiben sózott kesut veszel, jobb, ha előtte lemosod vízzel

Speciális konyhai eszköz: aprító

Elkészítés:

Aprítóban úgy zúzd össze a kesut, hogy jócskán maradjanak nagy darabok benne, tehát csak egy pillanatra kapcsold be a gépet.
A vajon üvegesre pirítsd a felaprított hagymát egy kisebb teflonban. Add hozzá a a fűszereket, kivéve a chillit és pirítsd őket együtt még kb 1 percig ügyelve arra, hogy nehogy megégjen (javaslom a közepes lángot használni), majd add hozzá a chillit és a kesudiót is. Pár percig így is pirongasd 2 percig. Add hozzá a kókusztejet és kevergetve süsd tovább még egy percig. Kész.
Barna rizzsel a legjobb!

Ezzel a sok kis perccel sem tart az egész kaja elkészítése 10 percnél, hát nem szuper?! Ez való nekem, dolgozó háziasszonynak! (Te jó ég, de sz*rul hangzik, nem lehetek még ilyen öreg!? ÁÁÁÁÁÁÁH!) Legyen inkább dolgozó csaj. Így jobb azért...

Sajna a barnarizsről mindez nem mondható el, kb 30-40 percig kell kuktában főzni. Amire figyelj, ne nagyon fűszerezd, mert együtt a kesucurryvel nagyon sokat kell majd rá innod. Egyébként is ez a funkciója a köreteknek a keleten, azaz hogy a jó fűszeres főételek ízét tompítsa, nem pedig önálló ételként funkcionál.

Egyetlen baj talán ezzel a kajával, hogy a kesudió miatt nem túl olcsó.

A curryről eszembe jutott még egy indiai sztori a millióból: kórházban voltunk, elkísértem egy társam, akinek nagyon csúnyán begyulladt a foga. Hát a helyről annyit, hogy hatalmas volt, nem volt nagy munkatempó, alig sikerül találnunk egy orvost. A váróban galambok adták a társaságot, vártam, mikor lép be egy tehén is, de mivel a váró az emeleten volt, ezért a lusta bocik nem jöttek fel. De csak ezen múlott.
A lényeg, az érzésteleítés nélkül végzett gyökérkezelés után lementünk az úgynevezett gyógyszertárba a pincébe, ahol egy enyhén izzadtságszagú mosolygós pasi adta ki a gyógyszer: legnagyobb meglepetésemre a recept alapján kiszabott adagot az alábbiak alapján mérte ki: fogott egy levél bogyót, egy ollót és levágott belőle pont annyit, amennyi járt. A többit visszatette a gyógyszer dobozába és eltette másnak. Szerintem ez tök praktikus, semmi pazarlás, semmi mérgező hulladék. Nem lenne rossz itthon sem. Persze jócskán megnehezítené a leltározást! Végül visszaadta a vényt is, így legközelebb is azzal mentünk ugyanazért a gyógyszerért. Ez aztán a spórolás!

Hát India egy csoda.


A fotózással kapcsolatban egy újabb technikát tanultam: hogyan lehet a hátteret kezelni. Mélység-élesség állítás. Nekem nagyon tetszik, ha az ételfotózásnál a háttérben sejtelmesen meghúzódnak a kellékek. Én persze teljesen amatőr vagyok és még jó sokat kell tanulnom. Egyenlőre a páromtól kapom a technikai tippeket, aki szintén új a témában, szóval próbálkozunk.
Az biztos, hogy a következős beruházásom egy tuti állvány lesz, mert most, hogy itt az ősz, a fények elég sok gondot okoznak a képélességgel kapcsolatban, az én kis, egyébként "kimondottan napfényes" lakásomban...