SZEGEDI PAPRIKAFESZTIVÁL

A múlt hétvégén csodálatos napsütésben eljutottam a szegedi paprikafesztivál utolsó napjára. Bár a nagy pörkölfőzésből kimaradtam (talán annyira nem is baj...), szerencsére itt nem csak a méltán híres őrölt paprikát, hanem számos más, egészséges és ízletes finomságot láthatott és kóstolhatott a nagyérdemű. Volt itt méz, bioborok, pálinka, sajtok, szlovák mézbor és még nagyon sok más.

 

Lehetett szilvalekvárt kóstolni; az egyik Nemtudom szilvalekvár volt. Nevét onnan kapta maga a szilva, hogy árusították a piacon sok-sok évvel ezelőtt. A vevőknek nagyon ízlett és szerették volna tudni a fajtáját, de az eladó csak annyit mondott: nem tudom. Így ragadt ezen a szilván a Nemtudom név. 

Volt aki a saját, biotermesztésű zöldségeiből készül házi pástétomát árusította (Kakuk Attila Apfinája):

Az egyik mézes stand előtt elég sokat időztünk, mert annyi fajta mézzel volt kint a termelő, hogy alig hittem a szememnek (és aztán az ízellőbimbóimnak is). Szepesi Ferenc, a nevéről elnevezett méhészet tulajdonosa és fia végigkóstoltatták velünk a finomabbnál finomabb és különlegesebb ízesítésű mézeket. Volt itt kakaós, áfonyás, fenyő, selyem, napraforgó, tökmag, cimetes (fahéjas), diabetikus és még sorolhatnám mennyi fajta. Természetesen a hagyományos mézek sem hiányozhattak a repertoárból: az akác és a hársméz a valódi, régi ízeket idézte. Propolis is kapható náluk.

Bár a keverés titkát a család őrzi, mégis megtudhattunk, hogy mennyire fontos az alapméz állagának megfelelő kiválasztása a különböző ízű mézek esetében; például a mákméz, amely mellesleg az izületi bántalmakra nagyon jó hatással van, kellemesen krémes állagát is ennek a gondos kiválasztásnak köszönheti: az alapmézet ilyenkor egy krémesebb állagú mézzel oltják. 

Megérdeklődtem, hogy mennyire felügyelik a mézkészítést Magyarországon, hiszen manapság annyi elszomorító hamisításról hallani. Szepesi úr megnyugtatott, hogy a mézkészítést és különösen a biomézkészítést rendkívül szigorúan ellenőrzik, de még a méheket is. Tehát továbbra is érdemes hazai, ellenőrzött mézet vásárolni!

Másik abszolút kedvencem a kimeríthetetlen sajttéma. Laktózérzékenyként nagyon nem mindegy milyen összetételű és minőségű sajtot eszek, ha jól sejtem, vagyunk ezzel még egy páran így. 

Imádom őket kóstolgatni, sokszor sajnos ez a legtöbb, amit tehetek az érzékenység miatt. Most is volt erre lehetőség, és ráadásul osztrák (juhééé! Imádom őket!!!) tehén és juhsajtok néhány fajtáját csipegethettük: nagyon gusztusos és szagos volt a másfél évig érlelt csuhász és medvecsalogató sajt, de volt itt füstölt juhsajt, natúr juhsajt, melyet az osztrák szerzetesek készítenek. Kapható volt borsajt, amit a sólé helyett borban, fahordóban érlelnek, innen kapta a nevét.

Végül, de nem utolsó sorban házi, helyben nyújtott rétest is vásárolhatot, aki megéhezett.

Összességében nagyon hangulatos és színvonalas rendezvénynek lehettünk tanui Szegeden ebben az idén talán utolsó, verőfényes napsütötte vasárnapon. 

Nagyon díjazom azokat a vásárokat, ahol őstermelők árulják saját portékáikat, és ahol helyben meg is lehet kóstolni őket. Tőlük lehet a legtöbbet megtudni a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyeztéről, a szabályozásokról és az élelmiszergyártási eljárások mikéntjéről. És ha szerencsés az ember, akár nagyon jó, házi recepteket is kaphat útravalónak az árusoktól. Számomra sokkal szimpatikusabban ezek a családi vállalkozások, mint a külföldről behozott, vagy nagyüzemben gyártott növények, élemiszerek. 

Persze manapság egyre nehezebb megtalálni ezeket a termelőket és termékeiket, ráadásul a multik áraival nem is igen tudnak versenyezni, mégis úgy gondolom, hogy aki teheti, és akit foglalkoztat a téma, megtalálja a megbízható forrásokat. Ilyen rendezvényeket nyílik kiváló lehetőség ezeket az eladókat megismerni és áruikat beszerezni.

VÁSÁRCSARNOKI LÁTOGATÁS

Fotós tevékenységemnek köszönhetően egy rendkívül szoktalan túrán vehettem részt a múlt hét végén. 

A Tudatos Vásárlók Egyesülete és az Imagine Budapest közös gyermekeként, egy olyan túrára kísérhettem el a több, mint 30 fős csoportot a Fővámtéri Vásárcsarnokban, ahol Raj Ráhel, a Paprika Tévé jól ismert műsorvezetője és a saját sütivállalkozásának üzletasszonya kísért végig bennünket. 

Számos olyan árussal beszélhettünk és kóstolhattuk az áruikat, akik kínosan ügyelnek arra, hogy vegyszer és egyéb, nem túl egészséges anyag mentes legyen portékájuk.

Persze sajnos a friss házi tehéntejet nem kóstolhattam, de azért a kecskesajtot nem hagytam ki, néhány falat erejéig!

Szép, rendezett és tiszta pultok vártak bennünket, valóban megjön a kedve az embernek a vásárláshoz.

És ami külön öröm volt számomra, végre találtam egy olyan helyet, ahol viszonylag friss (már amennyire egy tengeri hal az lehet kis hazánkban) halat árulnak elég nagy választékban. Nagyon hiányolom a halárusokat Pesten, minden sarkon található hentes (a hús kell a magyarnak), de ha nem többszörösen lefagyasztott és felengedett tengeri halat szeretnék venni, például egy nagyobb szupermarketben, az szinte lehetetlen. Nos, itt szerencsére van az is. Hamarosan ki is fogom próbálni a minőségét.

Az egész csarnokot körbejártuk, én nem is tudtam, hogy ennyi szintje van és hogy ekkora az áruválaszték. Mondjuk, hozzá kell tennem, hogy sűrűn nem is járok arra, mert tele van turistával és némely eladónál eléggé elszaladtak az árak is, de tény, hogy itt szinte minden kapható. Van aki szarvasgombát árul, van aki csipkebogyót, Ráhel elmondása alapján igazi, házi füstölésű marhanyelv is kapható, szóval sok olyasmi, ami azért nem minden piacon található meg. Persze itt is tudni kell, kit kell keresni...

Nagyon tetszett a túra, a kóstolások és Ráhel derüs előadása. 

LAKTÓZ- ÉS LISZTMENTES CSOKITORTA SZŐLŐVEL

Szőlőszezon!!! Az ősznek ez az egyik legcsodálatosabb hozzátartozója. Imádom az ezer színben pompázó fákat, az eső illatát és még rengeteg más csodát ilyenkor, de az elsők közt említeném meg a szőlőt. Annyi élettanilag fontos hatása van, hogy inkább fel sem sorolom. Arra az egyre kell csak figyelni, hogy magas a cukortartalma, így akinek ez a tény nem mellékes, az számoljon ezzel. Ja, és a dió is most potyog a fáról, ezt minden előnyével és hátrányával együtt élvezheti az, akinek áll egy diófa a kertjében.

Ez a recept teljesen laktózmentes, ráadásul lisztérzékenyek és fogyókúrázók is fogyaszthatják. A csokitartalma miatt cukorbetegek és candidások csak körültekintéssel. Egyáltalán nincs benne liszt, sem sütőpor, sem élesztő, sem tej viszont annál több tojás. És akár hiszed, akár nem, annak ellenére, hogy ultraegészséges, valami Isteni finom, mert ennek a tortának a lényeg a csoki!!! Aki szereti az igazi csokoládé ízét, az imádni fogja!

Cukor helyett pedig nyírfacukrot tartalmaz, amit még cukorbetegek is biztonsággal fogyaszthatnak. Az íze teljesen olyan, mint a rendes cukoré, semmi diabetikus "mellékíze" nincs.

TIPP: nyirfacukor ugyanúgy néz ki és ugyanúgy használható, mint a hagyományos cukor, ugyanakkor mintegy 40%-al kevesebb kalóriát tartalmaz. Nem hizlal, nem savasítja a szervezetet, antibakteriális hatású, segíti az emésztést, nem rontja a fogakat, így cukorbetegek, fogyókúrázók, terhességi diabéteszben, csontritkulásban szenvedők, valamint fogszuvasodással küzdő gyerekek és felnőttek egyaránt használhatják. Hát, az árával azonban igencsak meg kell barátkozni...

Összefoglalom: NEM  AJÁNLOM annak, aki nem szereti az édességet, aki nem szereti a csokit, aki nem vigyáz az alakjára és annak aki szeret sokat bíbelődni a konyhában.

No, akkor a süti:

Hozzávalók:

20 dkg nyírfacukor vagy nádcukor

15 dkg dió

két marék szőlő

1 dl szőlőlé (lehetőleg friss, de ha nincs más, jó a dobozos is)

negyed deci víz

17 dkg kitűnő minőségű keserű csokoládé aprítva

6 tojás

1 tk vanília aroma

1 csipet só

5 dkg kitűnő minőségű (holland) kakaópor

Némi növényi margarin vagy vaj a tortaforma kikenéséhez

Elkésztítése:

Kezd el felverni a tojások fehérjét a vaníliaaromával és a sóval. Ha már félig szilárd, adj hozzá 2 dekát az összcukor mennyiségből. Tedd félre.

Egy másik tálkában keverd jól össze a kakaóport a szőlőlével és a vízzel és ha lehet, ne kóstold meg, mert írtó keserű, de ez menet közben változni fog. Ha csomómentes, tedd ezt is félre egy kicsit.

Aprítóban homogénre aprítsd össze a diót 5 dkg cukorral és ha kész, add hozzá a csokidarabkákat. Keverd őket is össze. 

Most következnek a tojássárgák. Először jó habosra verd fel lehetőleg robotgéppel, és add hozzá a maradék 13 dkg cukrot és addig dolgozz rajta, hogy fehéres-habos legyen. Ehhez kavard hozzá a kakaós masszát. Ha eldolgoztad, akkor add hozzá a diós keveréket. A legvégén kell óvatosan hozzáforgatni a vaníliás tojásfehérjét, hogy ne törjön össze. 

Végül szórd bele a szőlőt és öntsd bele a krémet a kivajazott, csatos tortaformába. 

170 fokon süsd 25 percig, majd vedd le a hőmérsékletet 150 fokra és légkeveréssel süsd még 15 percig. Nagyon fontos a sütési idő, mert a torta belseje nem szilárdul meg teljesen, de ügyelni kell arra, hogy biztosan átsüljön mégis, ugyanakkor ne keseredjen meg rajta és benne csoki. 

Tálalás előtt mindenképpen meg kell várni, míg teljesen kihül, különben a belseje "elfolyik"...

Édes borral nagyon finom! (jégbor, sokputtonyos aszu, hmmmm....)  A süti önmagában is meglehetősen édes szóval csak KIMONDOTTAN ÉDESSZÁJÚAKNAK ajánlott a bor!

OSZTRÁK LAKTÓZMENTES TERMÉKEK ÉS SAJTTÉMA FOLYTKÖV

Legutóbbi laktózmentestermék-tesztelésem során egy osztrák termékcsaládot teszteltem. Ha valaki megunta a magyar termékek ízét, választékát, és esetleg van olyan szerencsés, hogy közel lakik a határhoz, vagy vannak rokonai, ismerősei Ausztriában, könnyedén hozzájuthat az alábbi termékekhez.

Azért választottam az osztrák élelmiszereket most tesztelés céljából, mert a környező országok közül Ausztria magasan a legellátottabb a tejcukormentes termékek piacán. Bár egy osztrák jóbarátom, (aki mellesleg szintén érintett a témában) elmondása alapján Ausztriában sem rég óta lehet szinte minden boltban kapni ezeket a termékeket. De tény, hogy mára már az egész országban könnyedén beszerezhető majdnem mindenféle laktózmentes termék.

Áraik nagyjából megfelelnek a hazai áraknak (ami kissé vicces elnézve a fizetéseink közötti jelentős különbségeket)

Az ízük és az állaguk jó, nem érzem, hogy különb lenne a magyar áruknál, talán a tej egy kicsit természetesebb. 

Ja, és persze az igazi "Hungarikum" a Túrórudi nincs is az osztrák repertoárban. szóval ebben a Magic Milk nagyot alkotott.  Ezért is az a nemes feladatom minden egyes Ausztriába látogatásom alkalmával, hogy egy tonnányit vigyek a fent említett barátomnak a mi laktózmentes túrórudinkból (szigorúan a másik tonna Erős Pista mellett).

Ennek a cégnek a kínálatából csak néhány terméket kóstoltam meg, jelen esetben a tejet, a vajat és a túrót. Elégedett voltam velük. Jól kezelhető mindhárom, rövid lejáratú szavatossággal, ami számomra külön megnyugató, mert azt sugallja, hogy van még némi köze az élelmiszerhez (ezek a tartós, világvégét is frissen és üdén túlélő tejek nekem erősen gyanusak, mert szerintem a tej csak pár napig marad friss, akárhogyan is tartják)

Akinek van lehetősége, ajánlom kipróbálásra.

A  másik termékcsoport, amit mindenhol előszeretettel kóstolgatok, az a sajt. 

Na itt már jelentős eltéréseket tapasztaltam a hazai és a kinti viszonyokban. Egyrészt lehetőségem volt ezerfélét tesztelni, mert a sajtok igen nagy százaléka kimondottan laktózmentes, ez rá is van írva a cimkéjére, így tejcukorérzékenyek is teljes biztonsággal fogyaszthatják. Mindenféle keménységű, színű és állagú sajtokhoz volt szerencsém. Nagyon finomak, ízletesek és érződik rajtuk, hogy valódi sajtok, nem pedig holmi tejipari melléktermékek. Az áruk nem olcsó éppen ezért, de Ausztriában sűrűn vannak akciók, ami valós leértékelés jelent, nem pedig a lejárt szavatosságú termékek 5%-os árcsökkentését. 

A magyar tejipar sajtokból nagyon gyenge minőséget és áruválasztékot szán a magyar nagyközönség elé sajnos, bár lehet, hogy nincs is jobbra igény, nem tudom. Minden esetre szomorúan szembesülök ezzel minden bevásárlásom alkalmával. A kimondottan laktózmentes sajtok számát pedig egy kézen meg lehet számolni és mivel nem veszik az érintettek nagy mennyiségben, sajnos hamar ki is vonják a piacról őket, lsd. laktózmentes kenhető háromszög pannóniasajtot, már nem lehet kapni rég óta.  Jelenleg a Medve gyárt hasonlót, már ha még azt is lehet egyáltalán kapni.

Találtam még egy családot, amely esetében felhívnám a figyelmet arra, hogy itthon nem gyárt laktózmentes termékeket: ez pedig a Ráma. Mind főző, mind pedig habtejszín formájában létezik növényi; így mindkettő teljes biztonsággal fogyasztható.

A habtejszín könnyen felverhető, és ami nagyon érdekes, hogy nem édes, aminek szintén örülök, mert magam adhatom hozzá azt, amivel édesíteni szeretném (pl. Stevia), így tudom szabályozni a kalóriabevitelt, nem vagyok a gyártóra utalva. 

Praktikus, visszazárható kupakos mindkét termék, így felbontás után sem kell szenvedni a tárolásával és a további felhasználásával (én a Hullala tejszíneket a felbontás után már nem nagyon szeretem újra elővenni, mert pillanatok alatt megpenészedik a papírdoboz bejárata, ahol kivágja az ember. Nem nagy élmény, amikor egy zöld kis szőrös szörnyeteg kibluggyan a dobozból, amikor öntöm ki a tálba...)

Remélem van, aki be tudja szerezni a fenti termékeket és esetleg véleményezi nekünk itt a blogon. Mindig örömmel fogadom a saját tesztelési eredményeket!

EGÉSZSÉGÜGY-ÜGY

Meg kell osztanom veletek egy közeli személyes tapasztalatomat.

A minap gasztroenterológiára kellett mennem; szándékosan nem említem a kórház nevét, mert igazándiból nem fontos. 

Nem is mennék bele a részletekbe, ami a lényeg: vérvétel, kora reggel, éhgyomor. Sor, várakozás, sehol senki. Nővér megjelenik és közli, hogy nincs cső a vérvételhez, így a vérvétel egyenlőre ismeretlen időre szünetel. Nem én jártam a legrosszabbul, mert volt aki vidégről jött be korán reggel. Szomorú.

Istenem, hova juttatták a magyar egészségügyet???

FOGHAGYMAFŐZELÉK FEKETELENCSÉVEL

Ebben a nyálkás, influenzás időben a fokhagyma olyan kincs, ami pótolhatatlan. Az egyik legalapabb gyógy- és fűszernövényünk. 

A benne található illóolajnak, C vitaminnak és ásványi anyagainak köszönhetően sikeresen elűzi a bacikat és vírusokat. Rengeteg más, előnyös hatása van: érelmeszesedés csökkentése, bélfertőtlenítés, vérnyomás csökkentés, etc. Hát, a benne található ajoén nem könnyíti meg a dolgunkat, ugyanis ő okolható az erőteljes és annyira tipikus fokhagyma illatért.

TIPP: Egyetlen dologra hívnám még fel a figyelmet: a legjobb minőségű mindenképpen a makói illetve Makó környéki fokhagyma, de bármelyik, magyar területről származó növény megbízható (amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik :D)! De a viccet félretéve, könyörögve kérek mindenkit, hogy még véletlenül se vásároljon kínai, vagy ismeretlen eredetű, azaz kínai fokhagymát!!! Pár forinttal ugyan lehet, hogy olcsóbb, tényleg csak pár forinttal és össze sem lehet őket hasonltani, a kínaiba beleépített, kevésbé természetes anyagok összetételéről nem is beszélve. 

Mellesleg ugyanez a helyzet a vöröshagymával. Nem nagy összegekről beszélünk itt, ezért is mondom, hogy nem éri meg a kockázatot. Vöröshagyma terén jelen vannak az egyiptomi, meg Isten tudja honnan való hagymák: NE! 

A fűszerpaprika botrányról pedig szerintem szinte mindenki hallott már. 

A magyar mezőgazdaságot még az Unió sem tudta annyira lerontani, hogy ilyen kompromisszumokat kelljen kötnünk.

A recept (mielőtt belemelegednék túlságosan ebbe a témába):

Hozzávalók: ☻☻☻☻

2 kisebb fej vöröshagyma

4 kisebb krumpli

30 gerezd fokhagyma

2 doboz joghurt

másfél ek kukorica keményítő

2 tk só

1 mk őrölt rozmaring

8 dl víz

3-4 ek olaj

lencséhez:

75 gr fekete lencse megmosva

fél ek olaj

késhegynyi cayenne bors

késhegynyi koriander por

késhegynyi őrölt kömény

1 dl víz

TIPP: fekete lencse (beluga lencse). Nevét onnan kapta, a színén kívül, hogy a vegetáriánusok kaviárjának nevezik és pont úgy néz ki, mint a Beluga Kaviár.
Természetesen tartalmazza az összes hasznos összetevőt, amivel a lencse általában rendelkezik (kiemelném itt a magas fehérjetartalmat, amely némely lencsénél, mint pl. a vöröslencse, magasabb, mint bármely húsban).
Ami különösen előnyös a beluga lencsében az az, hogy nem pépesedik szét a főzés közben, megtartja a kerekded formáját, így irtó jól néz ki tálaláskor.
Szoktak belőle levest, salátát, stb. készíteni, én feltétként használom most.


Elkészítése:

Először a lencsét tedd fel, mert azt tovább kell főzni.
Miután leöntötted a mosóvizet a lencséről, melegítsd fel az olajat egy lábasban. Add hozzá a lencsét, kb fél percig kavargasd benne a sistergő zöldséget arra figyelve, hogy ne égjen le és öntsd fel a vízzel. Add hozzá a fűszereket és kb 30 percig főzd. Közben lehet kóstolgatni, nehogy szétfőljön.

A hagymát aprítsd fel vagy le is reszelheted (úgy sokkal lágyabb lesz a főzelék íze). Olajon pirítsd meg és amikor elkezd aranyszínűvé válni, add hozzá a  meghámozott és késsel felaprított fokhagymát.
TIPP: elvileg a fokhagyma akkor adja ki a legyinkább az aromáját, ha nem vágod, hanem préseled. Őszintén szólva, ezt igy most ennel a mennyiségű fokhagymánál nem vállaltam be, mert aki már életében csak egyszer is nyomott átt fokhagymát fokhagymaprésen, az jól tudja, hogy már az első gerezd után is úgy telemegy a nyomó, hogy tovább tart kipiszkálni belőle a cuccot, mint kézzel szétmorzsolni.
Egyébként is mivel ez kimondottan fokhagyma főzelék, jobb, ha kisebb darabok maradnak belőle, szóval ne vesződj feleslegesen a nyomóval. Szórd rá az összes fűszert és kicsit pirítsd. A krumplit egészen apróra, kb egycentis kockákra vágd fel és azt is dobd hozzá, majd öntsd fel a vízzel. 15 percig főzd lefedve.
Ekkor keverd össze a keményítőt a hideg joghurttal és öntsd hozzá a főzelékhez. Egyet hagyd, hogy rottyanjon, és azonnal zárd el alatta a gázt,
TIPP: ugyanis a keményítőt nem szabad főzni, mert elveszíti sűrítő hatását.

Szedjél a főzelék tetejére feltét gyanánt a lencséből. Remekül mutat  a fehér főzelék tetején!

PAPRIKALEVES

Még lehet kapni friss, szabadföldi paprikákat. Ebből készül a kedvenc levesem:

Hozzávalók: ☻☻☻-☻☻☻☻

2 paprika

1,2 liter víz

1 répa

negyed karalábé

2-3 levél zellerzöld

2 fokhagyma megpucolva

8-10 borókabogyó

5-5-5 szem zöld, fehér és rózsabors

5 cm-es rozmaringszár

1 paradicsom

1 fehérrépa

1 vöröshagyma

1 mokkáskanál frissen reszelt gyömbér

1 dl olaj

1 tk mazsola

A galuskához:

1 tojás

65 gr búzadara

Elkészítés:

A paprikát mosd meg és a kiálló szárát vágd le, de ne csumázd le (a leves pont a magvas részétől kapja a speciálisan finom ízét.)

A vöröshagymát párold meg olajban. Utána a répát, a karalábét, a zellert, és a fehérrépát aprózd fel, add hozzá a paprikákat és őket is párold egy picit. Öntsd fel 1 liter vízzel. Adj hozzá minden mást és főzd őket majdnem készre.

Állítsd össze a grízgaluskát: a tojást verd habosra, sózd meg egy csipettel és keverd bele a darát. Jól dolgozd el. 

A teáskanalat mártsd bele a forró vízbe és utána szaggasd bele a rotyogó levesbe. Fedd le és főzd puhára.

Minél többet áll a leves, annál hamarabb elveszíti a létartalmát, ugyanis ezek a huncut kis galuskák, folyamatosan szippantják magukba a vizet, mint egy szivacs.  Az elveszített lét lehet pótolni utólag is, némi víz, só és egy csepp forralás segtségével.