2009. május 31.

SEGÍTSÉÉÉG, MENZAAA!

Néha teljesen ki tudok akadni azon, hogy emberek miket képesek megenni illetve miket képesek megetetni velünk. Nem akarok senkit az ég világon megbántani - bár most lehet, hogy sikerülni fog - de nem bírom magamban tartani, hogy az éttermekben étel címén eladott, csontonvéres sült csirkecombot rizzsel és a disznóból készült, vízben uszkáló zsircsomós pörköltet tarhonyával, semmiképpen nem nevezném a magyar konyha csúcsának. Persze ezek csak egyszerű példák a kiakasztó helyzetre, ami itthon a legtöbb helyen van.


Arról nem kezdek el beszélni, hogy a rántott sajton kívül, esetleg a tápanyagmentes rántott gomba az, amit itthon a közepes szintű éttermek nagyrészében vegetáriánus ételként el tudnak képzelni az egyszerűbb szakácsok. (merthátugye amiben nincs hús, az nem flamó) Ez egy dolog. Ráadásul egyre többeket érint (szerencsére úgymond, hiszen ezt azt jelenti, hogy egyre többen mondanak le a húsevésről, egészségük és a világ érdekében lsd. később)


Az úgynevezett "fast food" témakörről nem szeretnék nyilatkozni, ez az a kategória, amit az ember eldönthet, eszi vagy nem eszi.


Igazándiból több dilemma is megfogalmazódik bennem, amikor próbaképpen belekóstolok ezekbe a menzás szörnyűségekbe, pl:

1. rossz ételt készíteni nagyjából ugyanannyi idő, alapanyag és fáradtság, mint jót, akkor nem lehetne mégis inkább finom?
2. a legtöbb kaját nagymennyiségben könnyebb megfőzni, mint kicsiben, én sokat küzdök ezzel, mert kolibri mennyiséget eszek,
3. gyerekek, nem lehetne már végre elhagyni a vegetát és a leveskockát??? Annyi fűszer van a világon!

mely lérdéseimre választ már nem is remélek.


A test egy gépezet, melyet az élelem táplál. Egy autó is hamar tönkremegy, ha vacak üzemanyaggal járatják, nem?Ki szeret folyton szervízbe (orvoshoz) járni?


A jó minőségű alapanyag beszerzése költséges és fáradtságos lehet, ez tény. De legalább próbáljuk meg! Vannak azért alternatívák. Ehhez igazán nem kell olyan gasztrománnak lenni, mint én... Csak egy kis odafigyelést igényel, de tényleg.


Elnézést e miatt a kis kitérő miatt... de tényleg kiborít.

2009. május 30.

BÖGRÉS MÁKOS

És most egy klasszikus!


Nagyon szeretem az egyszerű recepteket. Ez az. Még mérőeszköz sem kell hozzá, csak egy átlagos méretű bögre.



Hozzávalók:

1 bögre liszt
1 bögre (laktózmentes vagy növényi) tej
1 bögre cukor
1 tojás
1 bögre darált mák
1 citrom héja reszelve
késhegynyi szódabikarbóna
olaj + liszt a tortaforma kikenéséhez

Elkészítés:

A mákot daráld le a cukor felével. A cukor másik felét a tojással habosra keverd, tedd bele a tejet, a mákot, a citromhéjat és a végén a szódabikarbónás lisztet. Csomómentesre dolgozd el. Olajozott, lisztezett tortaformába öntsd és forró sütőben (190 fokon) süsd tűpróbáig (kb. 25-30 perc).

Ketté is vághatod és megkenheted savanykás lekvárral, pl. áfonyással, meggyessel. A fotón anyukám által készített, mennyei meggylekvár varázsolja teljessé az ízeket.


2009. május 26.

FOKHAGYMASZÓSZOS SPAGETTI


Pfu, majdnem lecsúsztam a spárgaszezonról.

Persze nem mindenki szereti a spárgát, (én amióta el tudom készíteni, imádom!!!) ezért az alábbi receptbe nem muszáj beletenni, nagyon finom csak a kis rákocskákkal is! A kész ételnél azért nem is spárgás fotót raktam ki, nehogy egyesek kedvét szegjem.


Hozzávalók:

fekete, vagy normál spagetti (a fekete annyira tutin néz ki!)
1 nagy fej fokhagyma (ha szereted az ízét és pucolgatni is), persze lehet kevesebb is
1 ek (laktózmentes) margarin
1 csapott ek zsemlemorzsa
csipet só, késhegynyi bors, csipet őrölt rozmaring, chilli, ezek persze ízlésenként változó mennyiségben, de itt én nem vinném túlzásba, mert a szósznak önmagában is elég karakteres az íze
fél citrom, de még jobb a lime (harmonizálja a rákok ízét)
ha szereted, egy csomag zöldspárga (kb. negyed kiló)
1-2 ek olaj, ami sütéshez alkalmas

Tipp: Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy az olívaolaj nem minden fajtája alkalmas sütéshez, kimondottan égett szaga van, ha nem jó olajat választunk. A hidegen sajtoltak salátakészítéshez tökéletesek, mert nem melegítjük őket.

Elkészítés:

Akkor kezdjük a fokhagymaszósszal. Kevés olajon kis serpenyőben süsd meg aranybarnára a préselt fokhagymát, majd add hozzá a margarint és a zsemlemorzsát. Süsd még egy kicsit és tedd félre. Közben rakd fel a spagettit főni, de legalábbis a vizet forrni. Ekkorra már az egész család érezni fogja, hogy főzöl, olyan illatarzenált produkál a szósz.

A rákokat mosd meg és pácold be a fél lime/citrom levével. Tedd félre.

A zöldspárga következik. Ebben a növényben az a jó, hogy ha szerencsénk van és nem vágott át a zöldséges, akkor zsenge lesz és vajmi kevés előkészületet igényel, ugyanis csak a fás végeket kell eltávolítani a spárga aljáról (kb. 3-4 cm), persze alapos megmosás után. Ha ez megtörtént, kb 3 centis darabkákra vágd össze az egész csomagot. Egy nagyobb serpenyőben a felforrósított, maradék olajba szórd bele a fűszereket, 1 percig pirítsd, majd add hozzá a spárgát és folyamatos kevergetés mellett süsd nagyjából 20 percig. Közben kóstolgasd, úgy finom, ha kicsit még ropogós, de már nem nyers ízű. Amennyiben nem teszel bele spárgát, ez a momentum kimarad és a pirított fűszerekre azonnal ráteheted a kis rákokat majd bele a fokhagymaszószt. A spagetti ekkorra már nagyjából kész is lehet, öntsd is le róla a vizet. Kábé három percig kell csak kevergetni a szószos rákocskákat (spárgával vagy a nélkül). Ekkor tedd bele a tésztát a szószba egy percre és süsd őket együtt. Íme az eredmény:




Tipp: Ha van kedved, meg is locsolhatod a kész ételt a lime vagy citrom másik felével, sokkal könnyebben emészthetővé válik tőle.


Mondjuk a hozzávalók alapján nehezen nevezhetnénk ezt a receptet magyarnak, de szerencsére azért már itthon is csak-csak beszerezhetők.

Egyébként egyik este korgó gyomorral pattant ki ez az ötlet az agyamból, megfőztem és jó lett. Ráadásul a vendégeimnek is ízlett, bár a helyzet kissé abszurd, pont egy hete Barcelónában vendégeskedtem kedves barátaimnál és búcsúvacsiként tálaltam nekik, náluk, az ő konyhájukban főzve. Szóval valójában én voltam az ő vendégük.
Azért azt hozzá kell tenni, hogy erősen a hely ihletett meg, mert annyira gusztusos rákokat, halakat lehet kapni a piacokon Spanyolországban, hogy nehéz lenne pörköltre gondolni vásárlás közben...

2009. május 25.

A VILÁG LEGEGYSZERŰBB SZENDVICSKRÉMJE


Általában nagy mestere vagyok az otthoni maradékok optimális felhasználásának, ez még főiskolás kollégista koromból maradt rajtam, amikor minden létező dolgon spórol az ember, mert egészen másra csoportosítja át a bevételeit... Akkoriban egy melegszendvics sütővel bármit el lehetett készíteni, akár még vizet is forralni, ha egy hosszúra nyúlt éccaka után nem volt ereje az embernek lemenni az automatáig kávéért... Ilyen mély gyökerekhez nyúlik vissza ez a recept is.

Hozzávalók (kb. 6-8 szelet kenyérhez):

4 db tojás
kb. 2 ek majonéz
csipet só
késhegynyi fehér bors
mokkáskanálnyi mustár

Elkészítés:

Főzd keményre a tojásokat (én személy szerint képtelen vagyok megjegyezni, pontosan meddig is kell főzni a tojást, hogy kemény legyen, így általában felrakom és egyszer csak - kb. 10 perc múlva - eszembe jut és leveszem, akkor már tuti). Ha kész, hámozd meg és villával törd össze őket. Keverd hozzá a majonézt, a mustárt, sózd és borsod. Legyen a krém kenhető, így addig adagold a majonézt, amíg megfelelő nem lesz. Ha van otthon savanyú uborka, apróra kockázd fel és azt is add hozzá a krémhez. Gyakorlatilag ennyi.
Ja, és ez a recept is tökéletesen laktózmentes, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a majonézben nincs tejtermék. Az csak a magyar konyha "specialitása", hogy a tartármártáson kívül nem tud más szószt elképzelni ételek mellé, abba viszont ugye már kevernek tejfölt is.

2009. május 13.

BOGYÓSGYÜMÖLCS LEVES (finn vitaminbomba)

HURRÁ, ÚJRA EPERSZEZON!!!


Én már nagyon vártam, imádom az epret! Az alábbi recept az egyik kedvencem. A legjobb benne, hogy hidegen és melegen is fogyasztható. Ilyenkor hidegen ajánlom friss-, télen pedig a most lefagyasztott gyümölcsökből. A dermesztő finn télben (saját bőrömön tapasztaltam a mínusz 29 fokot) meghűlés ellen főzik, tele van vitaminnal és jól átmelegít.

Nem véletlenül piros bogyós gyümikből készül, nagyrészűk őshonos az északi tájakon. Az alkohol mellett, amit valóban előszeretettel fogyasztanak depresszió és megbetegedések ellen, ezek a kis vitaminbombák is jelen vannak a finn háztartásokban. A helyi konyhára általánosságban el lehet mondani, hogy nem lóg ki az észak-európai "hagyományos", érdekes színű és felismerhetetlen, többnyire szószos húsokból és halakból álló kínálatból. Viszont ami megdöbbentő, hogy a legkisebb falu menzáján is kapásból laktózmentes minden étel, mivel annyira magas a laktózérzékenyek és az allergiások száma, hogy nem szeretnék a vendéglátók ezt a jelentős számú vásárlóközönséget kizárni a fogyasztóik köréből. Na, hol is járunk mi ebben, kedves Magyarország?! Ennek ellenére azért a legbiztosabb rákérdezni az ételek tejcukor tartalmára, de én eddig 100%-os arányban csak ilyen helyeket találtam. Ez azért több, mint véletlen...


No, akkor lássuk ezt a pofonegyszerű receptet, ami ráadásul tökéletesen laktózmentes:



Hozzávalók:

(4 kisebb kehelybe való adag)


5 dl víz

4 dl valamilyen gyümölcsjuice

3 ek burgonyakeményítő

30 dkg gyümölcs, leginkább bogyósok:

málna, áfonya, szeder, eper, bármilyen

piros vagy fekete bogyó

cukor ízlés szerint




Elkészítési javaslat:


Forrald fel a vizet. Kis tálba keverd el a keményítőt a még hideg juice-zal alaposan és folyamatosan kevergetve . (kikisérleteztem, a legjobb ez a víz-juice arány, még nem tömény, de nem is kocsonya jellegű). Öntsd a forrásban lévő vízhez, így nem lesz csomós. Ekkor a víz kissé zselés állagú lesz. Végül add hozzá a gyümölcsöket és forrald 3 percig folyamatos kevergetés mellett. Kész is!



2009. május 12.

Mielőtt elkezdeném feltenni a recepteket, fontosnak tartom az alábbi információkat közzétenni.

Amennyiben laktózérzékeny vagy, hasznos lehet számodra ennek a bejegyzésnek az elolvasása.

Amennyiben nem vagy az, érdekességképpen te is elolvashatod az itt leírt új és fontos információkat. Ha mégsem teszed, akkor csak szemezgess bátran a hamarosan felkerülő receptek közt.

Amikor sokéves kellemetlenségek után rájöttem magamtól, mi a baj, nem találtam semmiféle használható szakácskönyvet, ami a segítségemre lett volna a hétköznapjaimban.

Mivel anyu és jómagam is imádunk főzni, egyértelmű megoldásnak mutatkozott az otthoni ételkészítés a tejcukor problémámra. Így született meg a 139 kipróbált receptből álló szakácskönyvem "Enni, vagy nem enni?" címmel, melyet anyuval, dietetikus ajánlásával és állandó ellenőrzése mellett, Bárdos György úr lektorálásában (Laktóz Érzékenyek Társasága) készítettem el és adtam ki, hogy sorstársaim és az ő hozzátartozóik már jobb helyzetben lehessenek, mint én voltam. Majd ezért íródott ez a blog is.

A blog viszont lehetőséget ad arra, amire a könyv nem: nem kell már „kiszorítani” azokat az olvasókat, akik nem érintettek. A receptek egyébként tényleg jók (mások elmondása alapján merek így nyilatkozni), az általuk elkészített ételek valóban finomak és semmilyen "mellékízük" nincs (gondolok itt a diabetikus készítményekből összeállított ételekre, stb). Aki fogyaszthat tehéntejet, sokkal egyszerűbb dolga van, hiszen "normál" tejből elkészíteni ugyanazt a kaját sokkal egyszerűbb, könnyebben beszerezhető és olcsóbb, mint méregdrága laktózmentes tejből, ugye?

Felnőtt korba lépvén sokat foglalkoztam és foglalkozok a mai napig „betegségemmel”, amelyről mára teljesen átalakultak nézeteim. Több kutatási eredmény ismeretében és a józan logika elveire alapozva úgy vélem, szó sincs betegségről, sokkal inkább egy természetes, emberi szervezetben zajló folyamatról, mely a világ különböző tájain élő embereket ugyanúgy érinti, és amelyhez mind-mind másképp alkalmazkodtak és alkalmazkodnak a mai napig.
De nem kell „messzire” mennünk, hogy lássuk: például az ősi múltú Kína konyhája egyáltalán nem alkalmaz állati eredetű tejtermékeket, talán nem véletlenül.
Mivel jómagam is sokat utaztam külföldre, ahol szintén állandóan ügyelnem kellett a tejcukor-kérdésre, szerencsére azt tapasztaltam, hogy a legtöbb országban a hazainál jóval kedvezőbb helyzetben vannak sorstársaim, de nem csak ők, hanem étel allergiákban szenvedő, illetve cukorbeteg, és egyéb, hasonló gondokkal küzdő emberek. Nagyon kedvező feltételekkel találkoztam, többek között például Finnországban, Dániában, Hollandiában, Kanadában, Ausztriában és Németországban, ahol a vendéglátók rugalmasan kezelték a szituációt, gondosan ügyelve arra, hogy ne legyenek panaszaim. Így jutottam hozzá a hazai ételek mellett, a különleges, más országokból származó receptjeimhez, melyeket, amennyire lehetett, a magyar konyhában és boltokban is elérhető hozzávalókhoz módosítottam.

Persze nap, mint nap főzni magunknak vagy családtagjainknak meglehetősen fárasztó is lehet a hétköznapok rohanásában, még akkor is, ha imádunk a konyhában sürgölődni.
A laktózérzékenyeknek viszont a közétkeztetés rejt némi veszélyeket magában, hiszen nemcsak az egyértelműen tejtartalmú ételekben található meg a laktóz, hanem sajnos vannak az úgynevezett rejtett laktóztartalmú ételek, melyekről nem is feltételeznénk, hogy tejcukrot tartalmaznak. A másik nagyon fontos napi probléma, hogy hordozóanyagként a gyógyszerek nagy részébe is tesznek laktózt. Ezekre a kiemelt jelentőségű témákra később majd sokkal részletesebben is kitérek.

2009. május 11.

Kedves Blogolvasó!


Sok szeretettel üdvözöllek az újdonsült blogomon!

Íme egy gasztroblog, ami mindenkinek szól, mégis egy kicsit speciális.

Igyekszem az itt megjelenő receptjeim mellett nagyon sok érdekes információval szolgálni számodra, kitérve konyhai fortélyokra, az általam meglátogatott országokban tapasztaltakra (főként gasztronómiai szempontból), emésztéssel kapcsolatos tudnivalókra és még számos érdekességre.
Mindezek mellett azonban kiemelem azokat a részeket, amelyek a laktózérzékenyek számára különös jelentőséggel bírnak.


A lényeg : kérlek tedd magadévá azokat az információkat, amelyek számodra fontosak és ha van kedved, szólj hozzá!

Jó szemezgetést kívánok!


Ambrus Krisztina

a Tejutazó